Fekete karácsonyunk után három héttel megjött a hó. Nem „alkotott” maradandót… de mégis, a januári tavaszból télbe fordultunk, s a hidegből utánpótlást is ígérnek a meteorológusok.
Messze vagyunk persze az egy évvel ezelőttitől, amikor igazi nagy fagyok nehezítették az életet. A Pest megyei Tésán például tavaly január 8-án hajnalban háromnegyed évszázados hidegrekord dőlt meg: mínusz 28,1 fokot mértek! Ilyen farkasordító hideggel a közeljövőben nem kell számolnunk, de az éjszakai mínuszok mellett olykor napközben is elér majd minket a fagy.
Az elmúlt pénteken sokfelé egy hetvenöt évvel ezelőtti rettenetes napra elékeztek: arra, amikor a Don mentén, az urivi hídfőnél megindult áttörésben megpecsételődött a 2. Magyar Hadsereg sorsa. Katonák tízezrei vesztek oda, s akik csodával határos módon megúszták a szovjet csapást, őket a fagy tizedelte, vagy később a munkatáborokban haltak meg. Kevesen térhettek haza. Százhuszonnyolcezer ember sorsával nem számolt el a történelem.
Emléktűz (Fotó: Bácskai Gergely)
Huszonöt évvel ezelőtt a Roszkino falunál elesett ismeretlen magyar katona földi maradványait hazahozták, s Pákozd mellett, a Mészeg-hegyen temették el. A neki és sorstársainak állított emlékhelyen, a Doni Kápolnánál azóta is minden esztendőben koszorúzást tartanak és emléktüzet gyújtanak az urivi áttörés gyászos évfordulóján. Így volt ez most péntek este is. A Honvédség, a Doni Bajtársi Szövetség, a fehérvári és a pákozdi önkormányzat vezetői és a polgárok jelenlétében a történelmi egyházak képviselői, köztük Spányi Antal megyéspüspök mondott fohászt az áldozatokért, majd Székesfehérvár országgyűlési képviselője, Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes mondott emlékbeszédet, kiemelve: „Tanulságul szolgálhatott volna Európa népei számára az első világháború vérvesztesége, ha igazságtalan békerendszere nem készíti elő a folytatást. … A Don hőseire emlékezünk. Mert a méltatlan körülmények ellenére is hősök ők, parancsot teljesítő, hazájukat szolgáló katonák. A nemzet egészének múlhatatlan feladata méltónak lenni a doni hősökhöz; kötelessége megőrizni és megvalósítani a nemzeti önrendelkezés alapelvét, eszményét és gyakorlatát.”
A megemlékezés legidősebb résztvevője a Székesfehérvári Magyar Királyi Szent István Honvéd Gyalogezred hajdani katonája volt – egyike a doni poklot megjárt szerencsés túlélőknek: a 95 éves vitéz Smohay Ferenc.
