Ismerjük ennek legfőbb mozzanatait. Az utolsó vacsora után Jézus tanítványaival az Olajfák hegyére megy, hogy ott virrasztással készüljön föl az elkövetkező megpróbáltatásra. Míg imádkozik, tanítványait elnyomja az álom. Hajnalban Jézus felébreszti őket, és tudatja velük: az óra elérkezett, amikor vádlói kezére jut.

Júdás, az áruló tanítvány vezeti nyomára a katonákat, és a „Júdáscsókkal” jelzi azoknak, hogy kit kell elfogniuk. Péter apostol kardot ránt, s a többiek is követnék, ám a Názáreti leinti őket: ha megvédenék, nem tudná beteljesíteni azt, hogy az ő sorsa eleve elrendeltetett.

A megkötözött foglyot a zsidó főpapok elé viszik. A főtanács törvényt ül fölötte, ám valós bizonyítékot nem találnak. Ekkor megkérdezik: ő lenne a Messiás, az Isten fia? Jézus válaszára, hogy valóban ő, ítélkeznek: istenkáromló, tehát méltó a halálra.

Róma jeruzsálemi helytartója elé állítják. Pilátus nem találja vétkesnek. Kétszer is el akarja bocsátani, ám a tömeghangulatot látva végül a szokások szerint a jelenlévőktől kérdezi, kit bocsásson el, a gyilkos Barabást vagy Jézust. A főpapok által fellázított emberek Jézus nevét kiáltozzák. Pilátus kimodja az ítéletet: Ibis ad crucem. Keresztre mégy… aztán mossa kezeit.

A töviskoszorúval „megkoronázott” Názáretit elindítják utolsó útjára. A Golgota-dombon – más néven a Koponyák hegyén – a kivégzés vár rá. A katonák a keresztre szögezik, egyikük az oldalába döfi lándzsáját. Jézus haláltusájának szavai: Consummatum est. Bevégeztetett. Vagyis beteljesedett az Ige, amely szerint sorsa elrendeltetett. Halálának pillanatában az evangelisták leírása szerint a jeruzsálemi templom kárpitja meghasadt…

A nagypénteki szertartás végén a hívek néma csendben vonulnak ki a templomból.