Már néma csönd van a Koponyák hegyén…

2018. március 30. (péntek) 20:31 - Várkonyi Balázs

Jézus kereszthalála estéjében járunk. Közhasználatú nevén e nap a nagypéntek. A templomok harangjai némák, nem szól az orgona sem. Ezen a napon nincs mise, ám az evangélium alapján felidézik a szenvedéstörténetet.

Ismerjük ennek legfőbb mozzanatait. Az utolsó vacsora után Jézus tanítványaival az Olajfák hegyére megy, hogy ott virrasztással készüljön föl az elkövetkező megpróbáltatásra. Míg imádkozik, tanítványait elnyomja az álom. Hajnalban Jézus felébreszti őket, és tudatja velük: az óra elérkezett, amikor vádlói kezére jut.

Júdás, az áruló tanítvány vezeti nyomára a katonákat, és a „Júdáscsókkal” jelzi azoknak, hogy kit kell elfogniuk. Péter apostol kardot ránt, s a többiek is követnék, ám a Názáreti leinti őket: ha megvédenék, nem tudná beteljesíteni azt, hogy az ő sorsa eleve elrendeltetett.

A megkötözött foglyot a zsidó főpapok elé viszik. A főtanács törvényt ül fölötte, ám valós bizonyítékot nem találnak. Ekkor megkérdezik: ő lenne a Messiás, az Isten fia? Jézus válaszára, hogy valóban ő, ítélkeznek: istenkáromló, tehát méltó a halálra.

Róma jeruzsálemi helytartója elé állítják. Pilátus nem találja vétkesnek. Kétszer is el akarja bocsátani, ám a tömeghangulatot látva végül a szokások szerint a jelenlévőktől kérdezi, kit bocsásson el, a gyilkos Barabást vagy Jézust. A főpapok által fellázított emberek Jézus nevét kiáltozzák. Pilátus kimodja az ítéletet: Ibis ad crucem. Keresztre mégy… aztán mossa kezeit.

A töviskoszorúval „megkoronázott” Názáretit elindítják utolsó útjára. A Golgota-dombon – más néven a Koponyák hegyén – a kivégzés vár rá. A katonák a keresztre szögezik, egyikük az oldalába döfi lándzsáját. Jézus haláltusájának szavai: Consummatum est. Bevégeztetett. Vagyis beteljesedett az Ige, amely szerint sorsa elrendeltetett. Halálának pillanatában az evangelisták leírása szerint a jeruzsálemi templom kárpitja meghasadt…

A nagypénteki szertartás végén a hívek néma csendben vonulnak ki a templomból.

A rovat további hírei: Napraszóló

Szembejött a véletlen

Szembejött a véletlen

2019. szeptember 08. (vasárnap)

Már a jövő sem a régi. Ezt a bizarr mondatot Géza préselte ki magából, miután szerelmi bánatának borús részleteit megosztotta ismerősével a sarki presszóban. Az ismerős csak bólogatott. Közben azon eszelt, vajon a nem túl olvasott Géza hogyan talált ki ilyen különös bölcsességet.

Szomjoltó közkutak

Szomjoltó közkutak

2019. szeptember 01. (vasárnap)

Az újságoshoz tartottam. Kerülővel, ahogy máskor is. Mehettem volna rövidebb úton, de akadt egy különös, parancsoló szempont: csak azért választottam azt az irányt, hogy útba ejtsem az iskolát, ahol a gyerekeim töltik napjaikat.

1526, úton a végzet felé

1526, úton a végzet felé

2019. augusztus 25. (vasárnap)

Laji, a kanászlegény megállt. Erősen fülelt. Mintha morajlana valami a távolban. De hogy mi, abban dűlőre nem jutott, így aztán ostorával csapott egyet, és a kesedisznóival indult a kövérebb fű irányába.

Ünnepidőben

Ünnepidőben

2019. augusztus 19. (hétfő)

Jól van, fiam, nem haragszunk, nem haragszunk. – Mi sem, felség, mi sem, felség. Egy fordulat a király és a furfangos juhász párbeszédéből. Az eltüsszentett birodalom című mesejátékban figyelt föl rá a keresztfiam. Nem hagyta nyugodni a dolog: ilyen pimaszul lehetett beszélni egy királlyal?

Délidő, éjsötét

Délidő, éjsötét

2019. augusztus 11. (vasárnap)

Akkor is nyár volt, augusztus. Ifjúkora élményeinek színhelyén csatangoltak a barátokkal. A Lápastói-dűlőben leültek az évszázados csőszharang tövébe. Hallgattak. Fullasztó meleg volt.

Ez már a nyárutó?

Ez már a nyárutó?

2019. augusztus 04. (vasárnap)

Bizony, ez már az – hangzott a kérdésre az atyai válasz. A gyermek amúgy tudta, hisz a térdére fektetett színes lapban éppen a hónapok régies neveiről olvasott: Augusztus – egyenlő Kisasszony hava, Új kenyér hava, Nyárutó.

Halló, Vasedény?

Halló, Vasedény?

2019. július 28. (vasárnap)

Egy legendaképző mondat a kabarévilágból: „Jó napot kívánok, Weiner elvtársat keresem.” Így indul a legismertebb telefonparódia. A színpadon Kern András, a nélkülözhetetlen kellék egy telefon, azon át jönnek a hangok: akárhány, az mind Kerné, ez az ő mesterségtitka. Az elején még nyugodt, mintha nem tudná, mi vár rá. És kezdetét veszi az ötperces őrület.