Színházhoz méltó megemlékezés

Ebben az évben az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc 170. évfordulójára emlékezünk. A Bartókban sem feledkeztek meg erről és egy olyan darabbal készültek, ami a kornak egy ritkán tárgyalt eseményével foglalkozik. Páskándi Géza Lélekharang című, megtörtént eseményeket feldolgozó műve egy Libényi János nevű szabósegédről szól, aki sikertelen merényletet hajtott végre a fiatal Ferenc József császár ellen. Az ezt követő egy hetes kihallgatását mutatja be a darab, melynek rendezője, Léner András elmondta, középiskolás kortól mindenkinek bátran ajánlja az előadást.

- Én a család színházában hiszek, vagyis több generáció színházában, azaz, ha egy szülőpár, anyuka és apuka eljön a kamasz gyermekével, akkor azt gondolom mindenki megtalálhatja és meg is fogja találni a maga igazát, a maga mondanivalóját a történetben. Számunkra a legfontosabb, amit kerestünk és kutattunk a próbaidőszak alatt, hogy egy szent áhítattal elkövetett bűncselekmény hogyan emel valakit mégiscsak piedesztálra. Az, hogy egy egész fiatal ember megszállott igazságkeresése hogyan válik a mindenkori hatalom markaiba és ott hogyan zúzódik porrá.

A főszereplőt kihallgató kapitány szerepében Őze Áron, akitől megtudhattuk, hogy rég volt alkalma ilyen rendkívül izgalmas szereplő bőrébe bújnia.

- Egy osztrákokhoz hű katona, aki elkeveredett a politikába, ami azonban egyáltalán nem áll jól neki. Nagyon összetett és nagyon izgalmas, mély szerep, az első felvonásban viszont egyenesen brutális, mint kihallgatótiszt a maga durvaságával és szakmai fogásaival, a második felvonásban azonban elindul abba az irányba, ami a végére egy teljes meghasonulást jelent.

A darab jelentőségéről és az emlékezés fontosságáról pedig elmondta, színházként nem hagyhatják figyelmen kívül múltunkat és történelmünket.

- Fontos, hogy megemlékezzünk történelmünk nagy eseményeiről, hiszen ez a múltunk, ezek a gyökereink, ettől áll ez a fal, amit Magyarországnak hívnak. Legutóbb az Igazságtalanság című darab választásánál is láthatták a nézők, hogy az adott ünnep esetében próbálunk valami újdonságot, valami pluszt keresni. Itt sem direkt '48 történetét, a '48-as eseményekkel kapcsolatos történéseket játsszuk el, hanem inkább annak utóhatásaival foglalkozunk. A fiatalokat szeretnénk megszólítani egy olyan előadással, ami egy jókora pluszt ad az ismert történelmi tényekhez.