A nyuszi jött…

2018. április 2. (hétfő) 15:11 - Várkonyi Balázs

Igen, megérkezett, ez a hivatása húsvétkor. Mindig kiszámíthatóan pontos. Hozott ajándékot annak is, aki már nem hisz a mesében, s annak is, aki hisz. Neki még inkább.

A locsolók… hát azok nemigen tolongtak a lányos házaknál, legalábbis városon. Kosztolányi Dezső írta egykor: „Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe / viszik a zavaros szagos vizet, / a lány piros tojást tesz el merengve…” Falun ez még csak-csak igaz, de a városokban a szokás, tudjuk, a korábbi locsoláskultuszhoz képest elhalóban. Ezért is övezi különös figyelem a Hollókőn, a szentendrei skanzenben és másutt tartott húsvéthétfői hagyományőrző programokat. Vagy a baranyai Bóly község német lakóinak másfél évszázada élő népszokását, az Emmauszjárást. Ez azt a bibliai történetet eleveníti meg, amikor a feltámadt Jézus megjelenik az Emmausz felé tartó tanítványainak.

A mélyen vallásos bólyiak a XIX. század derekán a szőlőhegyek által ölelt falu fölött, a Marienberg-dűlő tetején Kálvária-kápolnát állítottak. Attól kezdve a húsvéthétfői misét mindig ott tartották. A kápolnához vezető utat elnevezték Emmausz-útnak. A mise után a férfiak betértek az útba eső présházakba, beszélgettek, egymás borát kóstolták. Később ez átalakult családi vendégeskedéssé. Az ünnepre készült sonkát, főtt tojást, süteményeket a présházakhoz vitték, és olykor késő estig tartott az együttlét. Az idők során a sváb faluba települt magyarok is átvették a szokást, amely így a befogadás, az együttélés jelképévé lett. Az Emmauszjárás ma már idegenforgalmi látványosság is, amelyre számos vendég érkezik külföldről.

Visszatérve a locsolkodás szokására: ez egyfelől a tavaszi megtisztulást, megújulást jelképező aktus, másfelől szakrális gyökérzetre is utal. A Dombiratoson följegyzett legenda szerint amikor tanítványai Jézust nem találták nyugvóhelyén, a sírbarlangban, az asszonyok a keresésére indultak. A sír körül álldogáló zsidók vízzel öntötték le őket, nehogy elhíreszteljék a Megváltó feltámadását. Az asszonyok azonban annál inkább hirdették, hogy Jézus feltámadt.

A rovat további hírei: Napraszóló

A féllábú óriás

A féllábú óriás

2018. augusztus 12. (vasárnap)

Azon a napon, amikor a skóciai Glasgowban az úszók kontinensviadala kezdődött, „csöndes” hazai évfordulóra emlékezhettünk: 1929. augusztus 3-án egy húszéves fiatalember négyszáz gyorson országos csúccsal nyerte a hazai bajnokságot. Mondhatnánk, a sikeres eb-k árnyékában ez nem volt nagy ügy. Nana!

Az út végén

Az út végén

2018. augusztus 05. (vasárnap)

Északra tartunk. A végcél egy üzem, útitársam műszaki prezentációra készül. Cége extra minőségű szerkentyűit kínálja majd az eddig még ismeretlen vállalatvezetőnek. Mesél a szerkentyűről, értek, amit értek, az nem sok, a műszaki dolgokban nem vagyok járatos, de ő lelkesen magyaráz. Könnyű neki, gépészeti ismeretére támaszkodhat, amit az egyetemen szívott magába.

Rég volt…

Rég volt…

2018. augusztus 02. (csütörtök)

Jött, csöngetett, meg kiabált, hogy „itt a fagylaltos”. A gyereksereg pedig mindent félretéve futott.

Hol vannak már a jampecek…

Hol vannak már a jampecek…

2018. július 29. (vasárnap)

Réges-régi nyarak az ősidőkből: Újvárosban akkortájt, úgy hatvan-egynéhány évvel ezelőtt sehol egy össznépi buli, sehol egy Rockmaraton vagy valami hasonló. Hogy is lett volna, hiszen még rock se volt, nem? Na ugye!

Kistemető: a megmentők és megújítók

Kistemető: a megmentők és megújítók

2018. július 25. (szerda)

Több ezer négyszögölnyi falutörténet. Régmúltidéző kőoszlopok. Hitről mesélő keresztek. Fák őrizte csöndvilág. Ez a Kistemető.

A normalitás kockázatai

A normalitás kockázatai

2018. július 22. (vasárnap)

Apa, mit jelent az, hogy mezü? Az apa csodálkozva néz fiára. Kérdi, hol láttad ezt? Hát ott – bök egy cégtáblára a gyermek. A táblán felirat, egy üzem azonosítója. Üzem vagy mezű, kis tévedés, gondolja a szülő, sebaj, elsős a srác, majd belejön az olvasásba.

Bukjunk, Maris?

Bukjunk, Maris?

2018. július 15. (vasárnap)

Juliska néni lebukott. Nem egészen úgy, mint a címbéli Maris, róla majd kicsit később, előtte essék szó a fölemlegetett Juliska néniről. Ő egykor sok érdekes történettel ajándékozott meg. Valamennyit úgy mesélte, mintha maga élte volna át.