… és hol vannak a birtokaitok?

2018. május 13. (vasárnap) 8:36 - Várkonyi Balázs

Két hatvanasforma asszony közeledik az utcán. A nyitott ablakon át hallom: „És képzeld, semmije sincs, de könyve, az van, bőségesen. – Ne mondd! – De. És tudnád, hogy mennyi!” Gyermekkorom jut eszembe. Jószerével semmink se volt, de könyv igen. Tán nem „bőségesen”, de szellemi útravalóként éppen elegendő.

Régi történetet idézek. A múlt század elején Ignácz László kovásznai református lelkész házába vendégsereg érkezik: nagybirtokosok, nemesek, megyei követek. Étellel, itallal fogadják őket. A trakta után az asszonyok különvonulnak. Beszélgetnek. Egyikük a ház úrnőjéhez fordul egy kérdéssel. A történetet lejegyző Kocsordi Nagy Bélát idézem: „És mondd, drágám, nektek, Makkaiaknak hol vannak a birtokaitok? Kornélia asszony nemes egyszerűséggel a homlokára mutatott az ujjával, és csak annyit mondott: itt.”

Igen, a Makkaiak nem a birtokaikról, hanem a műveltségükről voltak híresek. A vendéglátó, Kornélia asszony a tudós történész, Makkai Domokos lánya volt, maga is kifinomult műveltséggel és tanári diplomával. Férje és ő továbbadták tehetségüket: lányuk a finom tollú író, kvalitásos színésznő, Ignácz Rózsa volt, az ő gyermeke pedig az ’56-ban Amerikába emigrált, majd ott a legrangosabb egyetemeken tanult és nemzetközi hírűvé lett nyelvész, Makkai Ádám. Mellesleg díjakkal elismert költő és műfordító. Volt mit örökölnie édesanyjától meg nagyszüleitől. S ha már nagymamája történetét elevenítettem fel, szóljon egy a nagyapáról is. Ignácz László esperes 1924-ben közkívánatra parlamenti képviselő lett. Bukaresti szűzbeszédét természetesen románul mondta. Az „erdélyies” akcentust hallván néhány regáti képviselő gúnyos bekiabálással zavarta meg a felszólalását. Az esperes mindenkit megdöbbentő módon reagált: azonnal latinra váltott, mondván: „Az urak, amúgy is fennen hangoztatják Rómáig visszanyúló gyökereiket, önöknek biztosan nem okoz gondot mondandóm megértése.” És a hátralévő negyedórás beszédet latinul mondta, fejből, kifogástalanul. Az őt megszégyeníteni próbáló képviselők lehajtott fejjel, leforrázva hallgattak…

Hozhatunk közelebbi példát, ha nem is időben, de távolságban. Essék szó Dunapentele szülöttje, kaposmérei Mérey Sándor helytartótanácsos, királyi kamarás, drámaíró és műfordító életéről. 1779-ben született, Mérey Lajos királyi táblai ülnök és Dióssy Anna fiaként. Családja nem volt különösképp vagyonos, nem voltak jelentős földbirtokaik, de szerény életükhöz hozzátartozott a műveltség tisztelete és a könyv szeretete. Az ifjú nemes már tizenéves korban kitűnt példátlan tehetségével. Amikor az első színművet, Goldoni Ravasz özvegyasszonyát fordította, még nem volt tizennégy éves. Még az évben egy másik darabot, F. J. Jünger vígjátékát fordította le, majd egy évre rá újabb négy felvonásos színművet. Mire tizenhat éves lett, kilenc általa fordított mű került közönség elé a pesti színházban. A zseniális képességű fiatal jogász lett, majd királyi ügyész, képviselő, somogyi főispán. És élete végéig a színházművészet mecénása…

A rovat további hírei: Napraszóló

A féllábú óriás

A féllábú óriás

2018. augusztus 12. (vasárnap)

Azon a napon, amikor a skóciai Glasgowban az úszók kontinensviadala kezdődött, „csöndes” hazai évfordulóra emlékezhettünk: 1929. augusztus 3-án egy húszéves fiatalember négyszáz gyorson országos csúccsal nyerte a hazai bajnokságot. Mondhatnánk, a sikeres eb-k árnyékában ez nem volt nagy ügy. Nana!

Az út végén

Az út végén

2018. augusztus 05. (vasárnap)

Északra tartunk. A végcél egy üzem, útitársam műszaki prezentációra készül. Cége extra minőségű szerkentyűit kínálja majd az eddig még ismeretlen vállalatvezetőnek. Mesél a szerkentyűről, értek, amit értek, az nem sok, a műszaki dolgokban nem vagyok járatos, de ő lelkesen magyaráz. Könnyű neki, gépészeti ismeretére támaszkodhat, amit az egyetemen szívott magába.

Rég volt…

Rég volt…

2018. augusztus 02. (csütörtök)

Jött, csöngetett, meg kiabált, hogy „itt a fagylaltos”. A gyereksereg pedig mindent félretéve futott.

Hol vannak már a jampecek…

Hol vannak már a jampecek…

2018. július 29. (vasárnap)

Réges-régi nyarak az ősidőkből: Újvárosban akkortájt, úgy hatvan-egynéhány évvel ezelőtt sehol egy össznépi buli, sehol egy Rockmaraton vagy valami hasonló. Hogy is lett volna, hiszen még rock se volt, nem? Na ugye!

Kistemető: a megmentők és megújítók

Kistemető: a megmentők és megújítók

2018. július 25. (szerda)

Több ezer négyszögölnyi falutörténet. Régmúltidéző kőoszlopok. Hitről mesélő keresztek. Fák őrizte csöndvilág. Ez a Kistemető.

A normalitás kockázatai

A normalitás kockázatai

2018. július 22. (vasárnap)

Apa, mit jelent az, hogy mezü? Az apa csodálkozva néz fiára. Kérdi, hol láttad ezt? Hát ott – bök egy cégtáblára a gyermek. A táblán felirat, egy üzem azonosítója. Üzem vagy mezű, kis tévedés, gondolja a szülő, sebaj, elsős a srác, majd belejön az olvasásba.

Bukjunk, Maris?

Bukjunk, Maris?

2018. július 15. (vasárnap)

Juliska néni lebukott. Nem egészen úgy, mint a címbéli Maris, róla majd kicsit később, előtte essék szó a fölemlegetett Juliska néniről. Ő egykor sok érdekes történettel ajándékozott meg. Valamennyit úgy mesélte, mintha maga élte volna át.