Zúgó szélnek zendülése…

2018. május 21. (hétfő) 7:14 - Várkonyi Balázs

Ígéret hava. A régiek szavával ez – május. A hónap, amely leggyakrabban magába foglalja a „vándorünnepet”, pünkösdöt, a megújulás ígéretét. Azt, amikor – a népdal mondja – „Piros pünkösd napján mindenek újulnak”. És rá is fér ez a „mindenekre”. Ránk is. Meg az időjárásra.

Ami ez utóbbit illeti, a hétvégére megemberelte magát. Korábban Szervác és társai, a három dühödt fagyosszent hűvös leheletét a bőrünkön éreztük. Május széllel, jéggel, viharral mutatta meg kétarcúságát, mégis, sejtettük, az ünnepre megjön a jó idő. Nemhiába igazolja a megfigyelés azt, ami a néptudatban meggyökerezett: a pünkösd, vagyis a keresztény egyház születésnapja és a tavasz kiteljesedése párban jár.

„Pinkesd fivekkel, zöld levelekkel ékes. / Álmot is hoznak kifolyó kutak szép ropogással” – mondja a középkori vers Péchi Lukács Nagyszombati Kalendáriumában. Az álmot hozó tavasz örömnapja is a pünkösd, amikor házról házra járva lánysereg köszöntőt mondott. Valamikor régen… Püskösdikirályné-járásnak hívta ezt a dunántúli ember. Ez is a megtisztulást volt hivatva köszönteni, azonban e jeles ünnep elsőként is szakrális tartalmú. A húsvétot követő ötvenedik napot a népi emlékezet ezzel a szóval illeti: szentlélekáradás. Jézus utolsó földi jelenése, amikor visszatér, hogy tanítványait elindítsa az úton. Két évezrede megkezdett út ez. Megvilágosodásuk pillanatait idézzük fel az Újszövetség szavaival, Károli Gáspár archaikus-veretes fordítása szerint: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.”

Fotó:MTI

A templomokban a kereszténység pünkösdünnepén hangoznak el az Olvasmány e kulcsmondatai, amelyek különös pillanatot ragadnak meg: a tanítványok serege ekkor, a „zúgó szélnek zendülésével” kapja meg a készséget, és a késztetést, hogy a világot járva igehirdetők legyenek. Útnak indulásuk az egyház születését jelenti. A keresztények hite szerint a soha véget nem érő út első mérföldköve ez.

Pünkösd kinek a szakrális tartalmat, kinek pedig a tavaszi „kinyílott idő” áldását jelenti. Egykor a XVIII. századi nyelvújítók májusnak e nevet szánták: zöldönös. Mai fülünknek tán bizarr, nyelvünkben meg sem gyökerezett, mégis, kifejező szó: a pezsdülést, a zöldbe borulást, a természetújító erőt jelképezi. Vagyis a termékenységet. Nem véletlen, hogy a május név a mitológiai termékenység-szimbólum, Maia istennő nevéből ered. E hónap másról is nevezetes: 15-e a családnak – vagyis a társadalom legfontosabb intézményének – nemzetközi napja. A harmonikus családi kisközösség a nemzetmegtartás garanciája. A jövő kulcsa. Építőköve.

A rovat további hírei: Napraszóló

A bunyós masiniszta

A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat)

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.

Csak a feketerigó…

Csak a feketerigó…

2019. január 12. (szombat)

Apa, mozdulj! Menj ki, süt a nap, ha nem mozdulsz, nem érnek új impulzusok. Kell a fenének új impulzus ebben a hidegben, mondom, és mutatom neki, hogy innét, a meleg szobából is szép a hó, és jó látni a napsütésben köröző feketerigót… Na, nem épp csak erre gondoltam – zárja le fiam a rövidre szabott párbeszédet.

A semmiből lett színház

A semmiből lett színház

2018. december 31. (hétfő)

1953. december 31-e: az egykori krónikákban ez a dátum úgy szerepel, mint a város kultúrájának fordulónapja. Átadták ugyanis a Bartók Béla Kerületi Kultúrotthont. Azt, amely hamarosan igazi alkotóműhellyé, szellemi központtá lett. A később létrejött kisebb művelődési közösségek mind belőle sarjadtak ki.

Téli táj emberrel, szamárral

Téli táj emberrel, szamárral

2018. december 23. (vasárnap)

Vonulnak, egy sorban. Egykedvűen ballag a hátán keresztet viselő hét jószág. Nekiindultak a pusztának, nem tudni, hová, csak mennek, makacs kitartással.

Pentele hideg decemberei

Pentele hideg decemberei

2018. december 16. (vasárnap)

A krónikák szerint dermesztő hónappal zárult az 1945-ös év. Vad szelek kergették a porhavat, csonttá fagyott minden, de volt valami, ami még inkább zorddá tette azt a decembert: a félelem.

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra.