Pótolhatatlan veszteség érte a dunaújvárosi sportközösséget azzal, hogy a kiváló sportvezető, Dorn György 82 éves korában elhunyt.
Kiemelten fontos, hogy tiszteljük őket, a városalapítókat, őket, akik maradandót alkottak számunkra, hogy mi ma itt élhessünk. Közéjük tartozott Dorn György is, akire Kelemen István röplabda mesteredzővel közösen emlékezünk.
- 1972 decemberében érkeztem a városba, nekem onnan kezdődött a személyes kapcsolatom Dorn Györggyel. Ő pécsi bányászcsaládból származott, aki gépészként végzett Pécsett. A városalapítók között érkezett ide, aki azok közé tartozott, akik a Vasműt működtetni kezdték. Nagyon aktív ember volt az életben és a sportban is. Egy nagyszerű közösségben röplabdázott, majd ennek hatására részese volt a röplabda szakosztály létrejöttének. Több szakembert hoztak a városba, így Bognár Ellákot, aki a Testnevelési Egyetemről érkező kiváló szakember volt, akinek tanítványai voltak többek között Mázik János, Fülöp Zoltán, Ancsa József, Rufing Péter. Voltak olyan játékosok, akiket a fővárosból, vagy vidékről hozott a városba, így például Szélig Árpádot, aki Csepelről érkezett. Én éppen Szegedre utaztam vonattal, amikor megkérdezte, nincs-e kedvem ide jönni. Kecskemétiként éppen nősülés előtt álltam, így amikor felajánlotta segítségét abban, hogy itt letelepedhessünk, lakáshoz jussunk, azonnal igent mondtam. Dorn György ekkor szakosztály vezető volt, aki inkább elnökként irányította a klubot, és nagyszerűen fogadott. Rendkívül aktív volt, a teljes egyesületi vezetésből kivette a részét. Röplabdázóként nem csak a röplabdát támogatta.
Fotó: Facebook
Nagyon sokat köszönhetünk neki azért, hogy a mostani csarnokban játszhatunk, hiszen a sportcsarnok tervezésénél ő segített, hogy ez a terem a jelenlegi formájában épüljön fel. Következetes, céltudatos ember volt. Amit megkövetelt, azt mindenáron el kellett végezni. Maximálisan elvárta a játékosoktól azt, hogy a pályán, az edzésen mindig mindent megtegyenek a sikerért, miközben mindig, mindent megteremtett számunkra azért, hogy ezt teljesíteni is tudják. Amit megígért, azt mindig be is tartotta. Nagyon szerette a sportolókat, Nagyon értett ahhoz, amit csinált. Ha kellett vehemens volt, minden feladatot elvégzett, elvégeztetett, miközben mulatni is szeretett. A sportért, a röplabdáért mindenre képes volt. Azt, hogy a röplabda jelenleg Dunaújvárosban ilyen szinten áll, abban aktív része volt. Sokan adtak bele, de ő saját lelkét, és pénzét is beleadta. Minden fillért megszerzett a klubnak, miközben a játékosainak abban a gyáregységben, az erőműben adott munkát, melynek ő az üzemvezetője volt. Szakmájában a legelismertebbek közé tartozott. A röplabda szakosztály mellett egészen az 1990-es évek elejéig dolgozott. Halálával pótolhatatlan veszteség ért bennünket.
