Magyar foci, nyerőben

2018. június 24. (vasárnap) 7:17 - Várkonyi Balázs

Na nem, ezt azért mégsem! Mit hülyéskedek én itt, amikor amúgy is van elég bajunk a harminckét fokos gatyarohasztó hőségben, és még az oroszországi vébé meccseinek gyötrelmeit is ki kell állnunk. Mármint a felismerést: hol vagyunk mi ettől! Hol vagyunk – nemcsak a tudástól –, hanem attól a tűztől, az utolsó vérig küzdéstől, amit a kiscsapatok mutatnak, s ami olykor kétségbe ejti a világverő nagyokat.

És én most ebben a helyzetben bátorkodom „nyerő” helyzetről beszélni! Igen. Fölgyúlt a reménysugár a sötétben. Jön egy talján. De milyen! Valaki írja a neten: „Benne van valami titokzatos, spirituális... a stadion jedi lovagja, aki fénylabdával harcol.” Romantikusan túlzó ugyan, de talál: Marco Rossi, az alig néhány napja kinevezett szövetségi kapitány a Honvédnál, s a felvidéki magyar csapat, a Dunaszerdahely stadionjában is a spirituális erejével hódított. Mi több: épített. Csoda, hogy Szerdahely zokog? Még a minap is az ő a nevét zúgta ott tizenötezer ember. S most cserben hagyja őket.

Dehogy hagyja, dehogy hagyja! Még szinte el sem indult az új úton, de ennek lázában sem feledkezik meg a DAC-ról: amíg nem lelik meg az utódját, ő vezeti az Európa-liga meccsein a szerdahelyieket. Azt az együttest, amelyből egy év alatt ő csinált a nemzetközi mezőnyben is megméretkezni képes sikercsapatot. A tudásával. És a szívével. Azzal, amiről egy szerdahelyi rajondójának szavai szólnak: „Köszönöm, hogy te vagy a tizenkettedik emberünk a pályán.”

Fotó: MTI

Marco a hazai „szűzbeszédében” visszaüzent nekik is. „Eljön az ideje, hogy részletesebben beszéljek a döntésemről, hogy megköszönhessem a DAC klubnak és a szurkolóknak az itt töltött gyönyörű évet. Nagyszerű pillanatokat éltem át, és szomorúsággal tölt el az elválás, hiszen nem szánhattam annyi időt a csapatnak, amennyit megérdemeltek volna.”

Felelősségérzet és becsület. Jó alap egy építkezéshez. Meg az érzelem. A mai az életem egyik legszebb napja – mondja a fölkérés után. És folytatja: „Büszke vagyok, hogy az egykori Aranycsapat kispadján ülhetek. Büszke vagyok, hogy azt az országot képviselhetem, amely befogadott és jobban becsült, mint amennyire hitem szerint megérdemeltem volna. … Remélem, vissza tudok adni a lelkesedésből, amit magamba szívtam. Remélem, jó választásnak bizonyulok Magyarország számára. Tudom, nehéz feladat áll előttem, nagy tisztelettel és alázattal vágok bele. Senki nem ígéri, hogy minden meccset megnyerünk majd, őrültség lenne ilyesmit kijelenteni. Teljes szívemből tisztelem ezt az országot, hát szeretnék őszinte lenni: profizmust, szenvedélyt, szeretetet és rengeteg munkát ígérhetek, amelynek eredményeként jönnek majd a gólok is. Ez biztos.
Köszönöm Magyarország, otthonom. Hajrá magyarok!"

Magyar foci, nyerőben? Igen. A belenyugváson végre győzhet a küzdeni akarás. Marco Rossi megfogadta: megtanul magyarul. Nem könnyű a nyelvünkkel megbirkózni. De akárhogy is lesz, az Ismerős Arcok legendás dala, a Nélküled igazsága megmarad: Mi egy vérből valók vagyunk.

A futballpályán mindenképp.

A rovat további hírei: Napraszóló

Egy korszak mintaembere

Egy korszak mintaembere

2018. szeptember 16. (vasárnap)

Könyvet lapozok. Önvallomás. Életútkrónika. Egy emlék a gyermekkorból: „Apám szabósegéd volt a Neumann cégnél, édesanyám varrónő. Szoba-konyhás lakásban laktunk a Józsefváros szívében, a Mária Terézia téren. Első emlékképeimen anyámat látom. Hallom a varrógép finom zúgását, amelynek a hangjára reggel felébredtünk, este pedig álomba duruzsolt bennünket. A poros térre is emlékszem, ott még az akácfák is fulladoztak a porban. Magas templomtornyot is látok, aminek hegye az égig ért.”

Olvasás, életre-halálra

Olvasás, életre-halálra

2018. szeptember 08. (szombat)

Kelj fel, régen szántanak; Csépeltél-e vetésre? Aki e kétsoros intelmet Szent Mihály havi ajánlásként a szántóvetőknek megfogalmazta, a XVI. század különös figurája volt. Újfaluból, a mai Esztergom pereméről indult a nagyvilágba. Krakkóba tartott, a földkerekség egyik legrégibb egyetemére, amely már két évszázada működött. Beiratkozott.

Emberi erőforrás

Emberi erőforrás

2018. szeptember 01. (szombat)

Vándoriskola. Vajon mond-e még valakinek ez a szó bármi is? Tán azoknak, akik Földvárypusztán tanultak ilyenben. De ők, ha még meg is vannak, nyolcvan év fölött lehetnek. Mert hetvenkét éve, 1946-ban nyílott meg a vándoriskola. Kényszerből.

Nyár, orkán, jóvátétel…

Nyár, orkán, jóvátétel…

2018. augusztus 25. (szombat)

Alattomosan közelített a vihar. Csak az utolsó pillanatban észlelték, úgy csapott le, váratlanul, hogy megrémülni se volt idejük. Az erdő felől tört a tanyára. Vitt mindent, ami az útjában állt: földre fektette a már amúgy is megroggyant villanykarót, elsodorta a támoszlopot, fölborította a szénabálát, aztán módszeresen szét is szedte.

Bandika a sámlin

Bandika a sámlin

2018. augusztus 19. (vasárnap)

Északi szélesség 47 fok 30 perc 40 másodperc, keleti hosszúság 19 fok 5 perc 15 másodperc: semmi rébusz, ezek egy amúgy jelentéktelen pesti hely földrajzi koordinátái. Aki rákeres a térképen, a Városliget egy csupasz dombját leli. Földhalomként valóban jelentéktelen. És mégsem.

István, a király – a „nemzeti minimum” kifejezője

István, a király – a „nemzeti minimum” kifejezője

2018. augusztus 18. (szombat)

1983. augusztus 18-a: mérföldkő zene- és színháztörténetünkben. Harmincöt éve azon a napon a budapesti városligetben, a Királydombon lezajlott az első magyar történelmi tárgyú rockopera, az István a király ősbemutatója. Szörényi Levente és Bródy János műve fergeteges sikert aratott.

A féllábú óriás

A féllábú óriás

2018. augusztus 12. (vasárnap)

Azon a napon, amikor a skóciai Glasgowban az úszók kontinensviadala kezdődött, „csöndes” hazai évfordulóra emlékezhettünk: 1929. augusztus 3-án egy húszéves fiatalember négyszáz gyorson országos csúccsal nyerte a hazai bajnokságot. Mondhatnánk, a sikeres eb-k árnyékában ez nem volt nagy ügy. Nana!