A holland első osztályba idén feljutott Fortuna Sittard együttesében folytatja pályafutását a Dunaújváros PASE tehetséges labdarúgója, Dobos Áron.
Óriási lehetőséget kapott a fejlődésre a Dunaújváros PASE NB III-as labdarúgó csapatának tehetsége, Dobos Áron. A 18. életévét pár napja betöltő labdarúgó fiatal kora ellenére már évek óta meghatározó tagja a dunaújvárosi csapatnak, ám a következő években lényegesen magasabb szinten bizonyíthat, ugyanis négy évre szóló szerződést kötött a holland első osztályba idén feljutott Fortuna Sittard felnőtt együttesével. Azt talán mondani sem kell, hogy mekkora ugrást jelent ez a több élvonalbeli magyar klubbal is szóba hozott fiatal játékos számára, ám Áron nagyon tudatosan próbálja építeni pályafutását, s igyekszik mindent elkövetni azért, hogy a lényegesen magasabb feltételeknek is meg tudjon felelni.
- Néhány évvel ezelőtt a Dunaújváros még az NB I-ben szerepelt, így nem mondhatjuk azt, hogy annyira tudatos lett volna az a döntésem, hogy most, az NB III-ból szerződjek egy ilyen magasan jegyzett bajnokságba, mert szerettem volna itthon, Dunaújvárosban is magasabb szinten játszani. Ezzel együtt nagyon pozitív időszakot éltem meg a klubban. Nagyon sokat köszönhetek a csapatnak abban, hogy ez a külföldi szerződés létrejött, mert itt kaptam meg azt a lehetőséget, amiből ezt meg tudtam valósítani.
- Miként jött a lehetőség, hogy a holland első osztályba szerződj?
- Volt több megkeresésem a magyar első osztályból, illetve külföldről is, de úgy éreztük, hogy talán Hollandia az az ország, ami a legjobb előrelépést jelentheti számomra. Eleinte úgy gondoltuk, hogy a magyar első osztályba kellene szerződnöm, de Hollandia azért csak Hollandia, ráadásul sok fiatal játékos is szerepet kap itt, ezért úgy döntöttünk, hogy következő lépésnek a pályafutásomban ez lehet a legjobb megoldás.
- A magyar harmadosztályból a holland élvonalba szerződni azért nagy kihívás, nem lesz túl nagy az ugrás?
- Mindenképpen óriási kihívás lesz ez, mikor a karrieremről volt szó, mindig igyekeztünk a következő lépcsőfokot megcélozni, ezért is volt szó sokáig arról, hogy az NB I-ben folytatom, de a tárgyalások során mindig hiányzott valami az egyezséghez. A Fortuna Sittardnál voltak a legközelebb az álláspontok, s mivel mindenki álma az, hogy külföldre igazoljon Magyarországról, ezért nagyon örülök ennek, s nagyon bízom abban is, hogy megállom a helyem és sikeres időszak elé nézek egy lényegesen magasabban jegyzett bajnokságban is.
Áron (középen) az első edzésen! (Kép: Fortuna Sittard)
- Azért egy ilyen szerződés nem egyik napról a másikra dől el, mi kellett ahhoz, hogy összejöjjön?
- Nagyon sokat köszönhetek menedzseremnek, Vörösbaranyi Józsefnek, aki ezt a szerződést megszervezte és megvalósította. Több mint fél éve folytak az egyeztetések, tárgyalások és természetesen az is kellett, hogy sikerült a holland csapat szakembereit is meggyőznöm a játékommal arról, hogy szeretnének velem együtt dolgozni.
- A hollandokkal miben maradtatok, hol számítanak rád?
- Július 24-én utaztam ki, rá egy napra kezdtük meg a felkészülést, s nyilván rajtam múlik minden, de szeretnék olyan teljesítményt nyújtani, amivel tényleg számíthatnak rám. Az elsődleges célom az, hogy bemutatkozzam a holland első osztályban, s nyilván egyre több játéklehetőséget szeretnék kiharcolni magamnak.
- Vörösbaranyi József személyében ugyanaz a menedzsered, mint Dzsudzsák Balázsnak, mennyit számított ez a szerződésedben?
- Sokat, hiszen ő már tudja, hogy Hollandia hogy működik, mesélte, hogy Balázs ezt nagyon jól élte meg, érzi, hogy ezt én is véghez tudnám vinni, s természetesen én is nagyon örülnék annak, ha legalább úgy be tudnék ott futni, mint tette azt Dzsudzsák Balázs, de ez azért még messzebb van, a legfontosabb, hogy lépésről lépésre tudjak haladni. Szerencsére a klub mindent biztosít számomra, így tényleg nem kell mással, csak a labdarúgással foglalkoznom.
Itthon a csapat egyik legjobbja volt (Kép: DO-archív)
- Mit szóltak a dunaújvárosi csapattársaid ehhez a lehetőséghez?
- Ez az elmúlt két év nagyon jó volt számomra, remek barátokat szereztem itt, s ők természetesen örültek annak, hogy magasabb szinten is kipróbálhatom magam.
- Édesapád, mint edződ, milyen véleménnyel volt a hollandiai szerződésről, illetve arról, hogy a fia egy másik országban folytatja pályafutását?
- Egyrészről persze nagyon boldog volt, mert kiskorom óta tényleg ez volt a célom, hogy ezt elérjem, egy ilyen szerződésem legyen, ugyanakkor biztos volt benne némi keserűség, ami teljesen érthető, de tisztában volt azzal, hogy ez egyszer bekövetkezhet. Persze a pályafutásomat is néznie kellett, s ez egy óriási lehetőség számomra, ezt nem lehet vitatni, s így is élem meg.
