Amíg a foci Vb meccsei pörögtek Oroszországban, addig Frenk hazajött Dunaújvárosba egy remek koncertet adott a Petőfi Művészeti Ligetben.
A Petőfi Művészeti Ligetben mindig fontos volt, hogy dunaújvárosi vagy a városból elszármazott művészeknek adjanak teret a szervezők, Frenk pedig mindig is büszke volt dunaújvárosi gyökereire, nem is okozott csalódást a vasárnap esti koncertjén. Frenk eddig öt szólólemezt jelentetett meg, az elsőt még 2006-ban adta ki, a legutóbbi pedig fél éve jelent meg. Ezek közül válogatott az előadáson, de Budapest Bár, Quimby és Hiperkarma dalokat nem játszott, holott mindegyik zenekarban feltűnik, vagy feltűnt korábban rendszeresen. Mint mondta, a zenei pályafutása is városunkban indult, hiszen a Móricz iskolába és a zeneiskolába járt gyerekként.
- Akkoriban a zeneiskolában fiatal akadémisták voltak a zongora tanárok, azt tőlük tanultam elsősorban, gitározni viszont teljesen magamtól, autodidakta módon tanultam meg. Tizennégy éves koromban kerültem fel Budapestre, ami elég fura érzés volt, fiatalon egyedül odamenni, mert imádtam Dunaújvárost, a fákat, tereket, és rossz volt elmenni egy nagy és idegen városba. Kiss Tibi akkor már fent lakott Pesten, ő istápolt engem, olyan volt, mintha a bátyám lenne. Bejártam hozzá a műterembe, néztem, ahogy fest, beajánlott helyekre, eljártam koncertekre, '98-ban be is kerültem egy blues zenekarba, összeismerkedtem a Bérczesi Robival, akivel elkezdtük a Hiperkarmát, ami nekem tizenöt évig tartott. Most Varga Liviusszal és unokatestvérével, Lacával és Kiss Tibivel játszunk együtt a Brain Dogs nevű együttesben, amivel nyáron még két koncertet tartunk majd, tehát négyen vagyunk dunaújvárosiak a zenekarban. Az első dalaimat, szövegeimet 2000 körül írtam, de angolul sosem jutott eszembe dalt írni, vagy énekelni, mert a magyar az anyanyelvem, ezen tudok leginkább megfogalmazni bármit is. Angol szöveget nagyon könnyű írni, azt bárki tud, a magyar viszont egy annyira választékos és gyönyörű nyelv, sokkal titokzatosabb is, és ezt imádom.
