Jött, csöngetett, meg kiabált, hogy „itt a fagylaltos”. A gyereksereg pedig mindent félretéve futott.
Jött, csöngetett, meg kiabált, hogy „itt a fagylaltos”. A gyereksereg pedig mindent félretéve futott. Előtte persze meg kellett környékezni anyut vagy aput, egy ötvenfilléresért. Akinek szerencséje volt, egy forintot kapott, azért két gombóc járt. Rég volt, de igaz volt. A maiak rácsodálkozhatnak: milyen kis rozzant taliga, micsoda egy furcsa fagylaltlelőhely… de hát sokaknak ez a gyermekkor valósága. Ma már, hiába van hőség, nem jön a tányérsapkás fagylaltos bácsi a nagykerekű taligájával – mint ezen az 1958-as felvételen –, így hát nem is kiabálhat, nem is zajonghat a kolompjával, hol van már… Marad az emlék: Itt a fagylaltos!
Kép forrása: fortepan
!["Gyökerek nélkül nem válik szabaddá semmi"](/sites/all/files/styles/rovat/public/images/news/bev/8511.jpg?h=ec2db6f0 ""Gyökerek nélkül nem válik szabaddá semmi"")
