Emberi erőforrás

2018. szeptember 1. (szombat) 8:38 - Várkonyi Balázs

Vándoriskola. Vajon mond-e még valakinek ez a szó bármi is? Tán azoknak, akik Földvárypusztán tanultak ilyenben. De ők, ha még meg is vannak, nyolcvan év fölött lehetnek. Mert hetvenkét éve, 1946-ban nyílott meg a vándoriskola. Kényszerből.

A háborús pusztítás után ugyanis a községi iskolának csupán öt tantermét tudták használható állapotba hozni, a külterületen élők gyermekei így szó szerint kiszorultak onnét. Ezért szükségből megnyitották a pusztai alkalmi tanodát, ahová az oktatók mentek helybe, a diákjaikhoz. De ez sem hozott igazi megoldást: ott nem voltak sem megfelelő taneszközök, sem igazi motiváció – mert a gyerekek csak afféle iskolapótlékot láttak benne, nem igen vették komolyan. Szüleik is sokszor inkább munkába vitték őket, mintsem a pusztai oktatóhelyre. A vándoriskola így szép lassan megszűnt.

Közben az „igazi”, a falusi intézményben napibéres szolga híján a takarítás a felső tagozatosokra hárult. A kályha fűtése is, de mert az iskolavezető ezt félt rájuk bízni, sokszor inkább be sem fűtöttek. És az újabb egy év alatt alig javultak az állapotok. 1947 februárjában ez a jelentés ment az oktatási hatósághoz: „A növendékek túlnyomó része téglákra rakott deszkákon ül, magasabb téglacsomókra ismét deszka s ez alkotja az írólapot. Egy véletlen mozdulatra az egész alkotmány összedűl.”. Megint eltelt egy esztendő, és 1948 őszén már „csak” két romba dőlt tanterem volt. Ám az iskola valójában nem lett alkalmas a színvonalas munkára. Az új intézmény aztán a hároméves terv révén épült fel.

Fotó: Fortepan

Ami az „emberi erőforrást”, az oktatói minőséget illeti, ugyanaz volt a helyzet, mint a hasonló adottságú falvakban mindenütt: a nevelőtestület zömét Pentelén is a régi népiskolai tanítók alkották. Bár 1948-ig több új pedagógus munkába áll, de szaktanár köztük nem volt. Jött a kényszermegoldás: szakosító tanfolyamok. Igaz, ezek sokszor inkább ideológiai, mintsem szaktárgyi tartalmat kaptak. Később nem is csináltak abból titkot, hogy a tanügyirányítást világnézeti cél vezérelte…

A népiskolai rendszert felváltó általános iskolai modell az oktatóknak kissé idegen volt, úgy látták, a népiskolához képest ez színvonalsüllyedést eredményez. A pentelei tantestület önkritikus megfogalmazása szerint „… becsületes és szorgalmas munkánk még ma nem éri el az általános iskolánkban a kívánt eredményt.” A tudás terjesztéséhez szükséges feltételekről azt írták, hiába állnak ők erre a legnagyobb igyekezettel készen, ha „… népünk nagy részének nincs kedve, ill. akarata a műveltség elsajátításához”. Ugyanakkor a tankerületi főigazgató, Csaplovics József a legnagyobb elismerést fogalmazta meg a tantestületről: „Rendkívüli gazdasági elesettségében is megőrizte az igazi nevelő emelkedett szellemiségét. Felkészültségének különböző állapotából demokratikus érzésekkel, jó szándékkal juttatta el az ismereteket tanítványaihoz.”

Hétfőn becsengetnek. Ismét egy év csapatmunka. És a főszereplő az emberi erőforrás – gyermek és felnőtt képében. De a pedagógus, ő a lelke mindennek.

A rovat további hírei: Napraszóló

Hogy hívnak, kis boxos?

Hogy hívnak, kis boxos?

2019. február 16. (szombat)

Borsós. Borzas. Ebes. Elep. Kócs. Kormópuszta – mintha leckét mondana fel, úgy sorolja a hortobágyi gazdaságok nevét, tizenkettőt, ahová az ötvenes években kitelepített családok kerültek, kényszermunkára. És most telefonon invitál: készül az egykori száműzetése színhelyére, tartsak vele, hisz már kétszer együtt mentünk. Majd meglátjuk, mondom neki, hogy időt nyerjek.

Újvárosi hódítók

Újvárosi hódítók

2019. február 10. (vasárnap)

Ismét egy évforduló. Nem „kerek”, nem is évszázadot megidéző – egyszerű, szerény, amolyan semmi különös nap a kalendáriumban. De valakiknek nagyon sokat jelent: a fiatalságukra emlékeztet. És voltaképpen az egész életükre.

A farkas nem ordít be…

A farkas nem ordít be…

2019. február 03. (vasárnap)

Éjszakai csönd volt. A kisfiú az ablak előtt állt, kifelé nézett, közben meztelen talpát néha fölemelte és a másik lábához dörgölte. Fázott zokni nélkül. Anyja csodálkozva figyelt, majd, hogy nem történt semmi, megszólalt: Mit csinálsz te itt? A fiúcska majdnem összeesett az ijedségtől. Azt motyogta, hogy nem tudott aludni. Anyja gyorsan ágyba dugta.

Umcacca és társai

Umcacca és társai

2019. január 31. (csütörtök)

Egy hirdetésben bukkanok rá: Kucorgó tér. Hangulatos, kedves név, a terecske is biztosan rászolgált erre; de mitől lett kucorgó?

A faegér papája

A faegér papája

2019. január 30. (szerda)

Az elegancia, barátom, az elegancia az ok! Nagy hirtelen ezt adtam magyarázatként, amikor szomszédom megkérdezte, mi a csudának nekem laptophoz egér.

Munkaélmény, életpélda

Munkaélmény, életpélda

2019. január 27. (vasárnap)

Úgy hívták: „a kis sánta amerikai”. Olajmunkás körökben terjedő kósza legendák hőse volt. Ha volt egyáltalán. Mert olyan valószerűtlen, hogy valaki, akinek neve sem ismert, igaz történetek főszereplője legyen. De ez csupán az én fikcióm.

A bunyós masiniszta

A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat)

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.