Dunaújváros tavaly vette fel hivatalosan is a testvérvárosi kapcsolatot Vukovárra, azóta pedig már mindkét település képviselői többször ellátogattak a másikhoz és gyümölcsöző együttműködésbe kezdtek. Pedig nem sokon múlt, hogy a történelem folyamán a horvát, Duna menti település végleg az enyészeté legyen. Mikor nálunk már lezajlott a rendszerváltás, Vukovárban még javában tartottak a harcok, 1991 augusztus 26-án pedig Vukovárt is elérték bombázók és a helyi múzeumot ért első találatokkal megkezdődött a város ostroma. Farkas Lajos, az Intercisa Múzeum igazgatója csütörtökön délután az intézmény előadótermében beszélt ennek a véres időszaknak a történetéről.

A kelet-horvátországi vukovári csata ezt nyolcvanhét napon át tartott, a Jugoszláv Néphadsereg és szerb félkatonai alakulatok három hónapig ostromolták, a II. világháború utáni idők legvéresebb harca zajlott a városért. Majd november 18-án a dél-szlavóniai város végleg elesett. Ez volt abban az időben Európa legpusztítóbb és leghosszabb csatája, és a  II. világháború óta Vukovár volt az első nagyobb európai város, amelyet teljesen leromboltak. Számos szerb katonai és politikai vezetőt – köztük Miloševićet – később elítélték háborús bűnök miatt, melyeket a csata alatt vagy az után követtek el; többen közülük börtönbe is kerültek. A háború előtt a barokk város virágzó, sokszínű település volt, melyet zömében horvátok, szerbek, de más népek, köztük magyarok is jelentős számban laktak. Az egykor ötvenezres Vukováron ma kevesebb, mint harmincezren élnek.