Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 2. (péntek) 8:12 - Várkonyi Balázs

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.

Az uralkodó az óra mellé akkortájt jókora összegnek számító ötszáz koronát is tétetett a magánpénztárából. Köszönet volt ez azért, hogy a Farkas-család minden fia a haza szolgálatába állt. Nyolcból nyolc!

Amikor az utolsó legény is bevonult, Farkas József és felesége már csak azért imádkozhatott, hogy a nyolcból valamennyi élje túl a háborút. A meglepetés akkor érte őket, amikor egy szép napon a legkisebb fiú megjelent a ház kapujában. A hadparancsnokság úgy döntött, leszereli, hogy legalább ő, a legfiatalabb kapja meg az esélyt; ha a többi el is esik, maradjon meg legalább egy a népes családból.

Három fiú a fehérvári 69-es gyalogezredben harcolt, a legendás Hindenburg-bakák közt. Testvéreik a 17-es népfelkelő gyalogezredben. Részesei lehettek dicsőséges pillanatnak is: ott voltak az áttörésnél, amelyet a hadtörténet caporettói csodának nevez. De a harctéren voltak a rettenet óráiban is: megjárták a doberdói poklot. A háborúból végül csak ketten térhettek vissza a Farkas-fiúk közül. Fivéreik odavesztek. Se ezüstóra, se pénz, semmi sem adhatott a családnak vigaszt. Ahogy a hatszázötven bevonult pentelei közül százötvennégynek a családját sem kárpótolhatta semmi. Elveszett életek soha nem pótolhatók. A mezőváros minden negyedik katonafia vagy a fronton, vagy fogolytáborban halt meg. Pentele mély gyászban volt.

Fotó: Fortepan

Szűk három évtized múltán még nagyobb lett a veszteség. A II. világháború után kétszázötvenkilenc katonai és polgári áldozatot gyászoltak szeretteik. Sokukról máig se tudni, hol halt meg, hol tudták a harc közepette a szerencsétlen katonát elföldelni. Egy éve került elő egy hatvanhatezer nevet tartalmazó hatalmas adattár. Ebben ott áll sok pentelei neve is, Balázs Géza tizedesé például: 1917-ben született, alakulata, fogságba esésének ideje nem ismert, de az igen, hogy az 5967-es fogoly volt a 260-as jelű oroszországi táborban. 1945. január 15-én vesztette életét, s a tábori temetőben nyugszik. Az 1923-ban Dunapentelén született Halasi Andrásról még ennyit se tudunk. Ő is az orosz fronton harcolt, és Szegezsa fogolytáborának névsorában szerepel. További sorsa ismeretlen. Hogy hol nyugszik, talán már soha nem derül ki.

És ott van még a XX. század újabb gyászt hozó traumája: 1956. A forradalom és szabadságharc pentelei áldozatainak száma szerencsére nem százakban mérhető. De aki egyetlen egy gyermekét, szülőjét, szerettét veszti el, annak az az egy is rettenet. Különösen, ha ott a halotti papíron a kegyetlen szó: tüdőlövés. Vagy fejlövés. Vagy a legszörnyűbb: robbanás tépte darabokra.

Értük, a város halottaiért is szól a harang, gyúl a gyertyaláng a hétvégén. Neveik nélkül csonka lenne a közösségi emlékezet.

A rovat további hírei: Napraszóló

A bunyós masiniszta

A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat)

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.

Csak a feketerigó…

Csak a feketerigó…

2019. január 12. (szombat)

Apa, mozdulj! Menj ki, süt a nap, ha nem mozdulsz, nem érnek új impulzusok. Kell a fenének új impulzus ebben a hidegben, mondom, és mutatom neki, hogy innét, a meleg szobából is szép a hó, és jó látni a napsütésben köröző feketerigót… Na, nem épp csak erre gondoltam – zárja le fiam a rövidre szabott párbeszédet.

A semmiből lett színház

A semmiből lett színház

2018. december 31. (hétfő)

1953. december 31-e: az egykori krónikákban ez a dátum úgy szerepel, mint a város kultúrájának fordulónapja. Átadták ugyanis a Bartók Béla Kerületi Kultúrotthont. Azt, amely hamarosan igazi alkotóműhellyé, szellemi központtá lett. A később létrejött kisebb művelődési közösségek mind belőle sarjadtak ki.

Téli táj emberrel, szamárral

Téli táj emberrel, szamárral

2018. december 23. (vasárnap)

Vonulnak, egy sorban. Egykedvűen ballag a hátán keresztet viselő hét jószág. Nekiindultak a pusztának, nem tudni, hová, csak mennek, makacs kitartással.

Pentele hideg decemberei

Pentele hideg decemberei

2018. december 16. (vasárnap)

A krónikák szerint dermesztő hónappal zárult az 1945-ös év. Vad szelek kergették a porhavat, csonttá fagyott minden, de volt valami, ami még inkább zorddá tette azt a decembert: a félelem.

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra.