Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap) 9:10 - Várkonyi Balázs

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Aztán jött a baljós 1947, s az akkor született filmje, az Ének a búzamezőkről a „narodnyik” és a „klerikális” bélyeget kapta. Betiltották, kópiáit elkobozták. És a hatalom hirtelen ráébredt, hogy az Emberek a havason is „túl mély katolicizmust” hordoz, hát azt is indexre tették. Magáról írta: „A Búzamezők betiltása óta kegyvesztetté váltam és egy hadüzenet nélküli hidegháborús viszony alakult ki köztem és a magyar film hivatalos irányítói között.”

Megpróbálták beterelni az propagandafilmes akolba, de nemet mondott. Szőts ezzel kiiktatva. Itthon.  Mert külföldön a legnagyobbak közt emlegették. Az is volt. És épp ez a nemzetközi presztízs védte úgy-ahogy. Olykor odadobtak neki egy kis munkát, aztán a cenzorok a végeredményt látva – mint emlékezett később – „majdnem ÁVO-ért kiáltottak”.

Eljött 1956. És hol másutt találhatta meg őt október, mint az utcán… a forradalom filmes krónikása lett. Még előtte kapta meg a szépséges Jókai-novella, a Melyiket a kilenc közül? megfilmesítésének lehetőségét, épp október 23-án kezdték a forgatást, ami persze megszakadt: hat forgatócsoportot szervezett, hogy az utcán mindent dokumentálni tudjanak. A filmek többségét azonnal külföldre juttatták. Ő sem kerülhette volna el a sorsát, de időt nyert, mert mire ők, a „kis halak” következtek volna, már Bécsben volt. Közben ugyanis befejezte a Melyiket… forgatását. A film Velencében díjat nyert. Szőts István a Film Színház Muzsikában megjelent levelében mondott köszönetet a gyerekszereplőknek, így:

„...Vasi Lacinak, aki Budapesten, a József utcában szokott rollerozni, a kis Pogácsásnak (igazi nevén Bora Erzsi) és Margitnak, aki már nagylány, hét testvére van és virágot árul esténként a Jászai Mari téri troliállomáson. Pentelére, Kocsis Sanyinak, Totyinak, Terencskének, Ripszer Katinak és a legkisebbnek is, mind a kilencnek.

Velencéből írok, ebből a nagyon szép és különös városból, ahol márványból van a legtöbb ház és tengerből a legtöbb utca. Ide kerültem azzal a filmmel, amelyikben ti is szerepeltek, mind a kilencen. … A mi filmünket is kitüntették. Ezt akarom most nektek megköszönni, mert ebben bizony nagy része volt a ti kedves arcotoknak, szomorkás vagy vidám tekinteteteknek, mozdulataitoknak, ahogy lépkedtek, hancúroztok, bilin ültök, vagy elkeseredve, némán kuporogtok azon az emlékezetes karácsonyi éjszakán...”

Nem tudom, mi lett a kis Totyival és a többi pentelei gyermekkel azóta. Csak azt tudom, hogy velük született meg egy szép-szomorú, felemelő, lelket megérintő film; ami már soha nem feledhető.

A rovat további hírei: Napraszóló

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra. 

Hogyan kell embert lopni?

Hogyan kell embert lopni?

2018. november 25. (vasárnap)

Mi sem egyszerűbb. Ám ne feledkezzünk meg a módszerességről. Precízen kell csinálni, íme: „Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.” Jaj, nem! Összekevertem jegyzeteimet, ez az idézet Ancsel Éva kisesszéjéből való, a harangöntésről, meg az alkotás türelméről, az alaposságról, az elmélyültségről szól.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”

Kiért gyúl a gyertyaláng?

Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 02. (péntek)

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.

Három kivételes nap

Három kivételes nap

2018. október 31. (szerda)

Október-november fordulója: kegyeletünnepek sorakoznak egymás után. Vallási tartalmúak, de van köztük egy, ami független a világlátástól, és csöndes emlékezésre szólít.