A Bartók színház idei első színháztermi előadásának premierjére került sor szerdán este, ami rendhagyó módon egy koprodukció, a színpadra állításban pedig a Váci Dunakanyar Színház is bekapcsolódott.
Már közel százhúsz éve, hogy megjelent Anton Pavlovics Csehov egyik legnépszerűbb színműve, a munkába fásult zsémbes agglegény, Ványa bácsi története. Ezt a kortalan történetet most a Bartók Kamaraszínház és a Váci Dunakanyar Színház közösen adaptálta színpadra. Ványa bácsi elhunyt húga lányával él a birtokon, melyről lemondott, hogy támogassa nagyra tartott sógorát, a nyugalmazott egyetemi tanár Szerebjakovot. Egyhangú, de nyugodtnak legkevésbé sem mondható életük elfojtott érzelmek, ki nem mondott szavak okozta feszültségekkel teli, a fő probléma mégis a féltékenység. Ványa reménytelenül szerelmes Szerebjakov gyönyörű feleségébe, Jelenába, aki pedig mostohalánya, Szonja vágyának tárgyát, Asztrovot is az ujja köré csavarja.
A szerelmi háromszögeket csak bonyolítja a többi szereplő, akik mind a közelből figyelik a történeteket, például az öreg dajka, akit a csodálatos Kútvölgyi Erzsébet alakít magától értetődően remekül, ezért sajnálatos, hogy keveset látni a szereplőt. A többiek, vagyis Erdélyi Tímea, Ivaskovics Viktor, Sipor Imre és Kaszás Mihály pedig sokszor elvesznek a sötét, ködös színpadon, de mindenkinek megvannak a maga nagy pillanatai, emberközeli jelenetei. A rendező Yaroslav Fedoryshyn minimalista, végig jelenlévő hangokkal és zenével húzza alá a hangulatot, ami tökéletesen passzol a szereplők lelki világát ábrázoló díszlethez és fényekhez. A Ványa bácsi ettől egy hosszú, nem túl vidám két és fél óra lett, amiben a szereplők saját vágyaikat üldözik a végsőkig.
A koprodukcióban készült előadás ebben a hónapban mg kétszer, november 26-án hétfőn, és másnap, november 27-én kedden látható a Bartók színháztermében este hét órai kezdéssel.
