A faegér papája

2019. január 30. (szerda) 15:57 - Várkonyi Balázs

Az elegancia, barátom, az elegancia az ok! Nagy hirtelen ezt adtam magyarázatként, amikor szomszédom megkérdezte, mi a csudának nekem laptophoz egér.

Az elegancia, barátom, az elegancia az ok! Nagy hirtelen ezt adtam magyarázatként, amikor szomszédom megkérdezte, mi a csudának nekem laptophoz egér. Azt mégse akartam bevallani, hogy e nélkül kínosan ügyetlen vagyok.
A szomszéd – amúgy informatikus – megkönyörült rajtam, és a gazdag egérkollekciójából adott egyet kölcsön. Faegér momentán nincs – mondta. Néztem rá bután, enyhe cinizmust véltem felfedezni – fakezűnek faegér –, de nem: míg ugyanis a kapott vendégkávét ittam, kiselőadást rögtönzött, s abban említette, hogy az „ősegér” még fából készült. Ha érdekel, nézz utána – biztatott.
Kíváncsivá tett. Eme príma segédeszköz 1970-ben állt szolgálatba. Feltalálója, Douglas Engelbart 1925-ben született, épp a mai napon, január 30-án. Találmánya először a kicsit komplikált x-y helyzetindikátor nevet kapta, majd végül a mai nevén vált ismertté.

Az első darabok még valóban fából készültek, a későbbi formáját és anyagát mérnök kollégája, Bill English kísérletezte ki. Az idők során aztán megjelentek a vezeték nélküli, optikai elvű, lézeres változatok. Nem csak ezt a remek eszközt köszönhetjük a tudósnak! A kétdimenziós szerkesztésnek, az egységes utasítási nyelvnek, a szöveges-ábrás vegyes fájlok alkalmazásának is a kidolgozója, meg számos olyan csoda elterjesztője, mit a grafikus interfész – amiről a magamfajta laikus azt se tudja, mi fán terem.
Emlékezzünk jó szívvel születésnapján a feltalálóra, az egér szülőatyjára – különösképp mi, akik a laptophoz is ezt használjuk. Douglas Engelbart olyan dolgot adott a kezünkbe, amely a legszemélyesebbé teszi a számítógéppel való kapcsolatot.

A rovat további hírei: Napraszóló

Hogy hívnak, kis boxos?

Hogy hívnak, kis boxos?

2019. február 16. (szombat)

Borsós. Borzas. Ebes. Elep. Kócs. Kormópuszta – mintha leckét mondana fel, úgy sorolja a hortobágyi gazdaságok nevét, tizenkettőt, ahová az ötvenes években kitelepített családok kerültek, kényszermunkára. És most telefonon invitál: készül az egykori száműzetése színhelyére, tartsak vele, hisz már kétszer együtt mentünk. Majd meglátjuk, mondom neki, hogy időt nyerjek.

Újvárosi hódítók

Újvárosi hódítók

2019. február 10. (vasárnap)

Ismét egy évforduló. Nem „kerek”, nem is évszázadot megidéző – egyszerű, szerény, amolyan semmi különös nap a kalendáriumban. De valakiknek nagyon sokat jelent: a fiatalságukra emlékeztet. És voltaképpen az egész életükre.

A farkas nem ordít be…

A farkas nem ordít be…

2019. február 03. (vasárnap)

Éjszakai csönd volt. A kisfiú az ablak előtt állt, kifelé nézett, közben meztelen talpát néha fölemelte és a másik lábához dörgölte. Fázott zokni nélkül. Anyja csodálkozva figyelt, majd, hogy nem történt semmi, megszólalt: Mit csinálsz te itt? A fiúcska majdnem összeesett az ijedségtől. Azt motyogta, hogy nem tudott aludni. Anyja gyorsan ágyba dugta.

Umcacca és társai

Umcacca és társai

2019. január 31. (csütörtök)

Egy hirdetésben bukkanok rá: Kucorgó tér. Hangulatos, kedves név, a terecske is biztosan rászolgált erre; de mitől lett kucorgó?

Munkaélmény, életpélda

Munkaélmény, életpélda

2019. január 27. (vasárnap)

Úgy hívták: „a kis sánta amerikai”. Olajmunkás körökben terjedő kósza legendák hőse volt. Ha volt egyáltalán. Mert olyan valószerűtlen, hogy valaki, akinek neve sem ismert, igaz történetek főszereplője legyen. De ez csupán az én fikcióm.

A bunyós masiniszta

A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat)

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.

Csak a feketerigó…

Csak a feketerigó…

2019. január 12. (szombat)

Apa, mozdulj! Menj ki, süt a nap, ha nem mozdulsz, nem érnek új impulzusok. Kell a fenének új impulzus ebben a hidegben, mondom, és mutatom neki, hogy innét, a meleg szobából is szép a hó, és jó látni a napsütésben köröző feketerigót… Na, nem épp csak erre gondoltam – zárja le fiam a rövidre szabott párbeszédet.