1859: a pentelei világjáró hazatér

2019. február 25. (hétfő) 15:56 - Várkonyi Balázs

Barkóczi Rosty Pál, az ifjú nemes önszántából tán sosem hagyta volna el Magyarországot. De az 1848-49-es szabadságharc katonájának, a Károlyi-huszárezred kapitányának nem volt más választása: a világosi fegyverletétel után börtön várt volna rá, így menekülnie kellett. Sógora, a tudós Trefort Ágoston, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségével emigrált.

Egy ideig Münchenben élt, a kémia tudományával ismerkedett, majd Párizsba ment, ahol a fényképészet technikáját tanulmányozta. Más irányban is képezte magát, jelentős földrajzi és néprajzi tudásra tett szert.

1856-ban aztán nagy felfedezőútra indult: áthajózott az Újvilágba. Bejárta az Egyesült Államokat és Kanadát, majd Mexikót és a közép-amerikai szigetvilágot. Havannában hosszabban időzött, s ahogy útja során mindenütt, ott is mindvégig fotografált. És mert a valaha Kubában készült legelső fénykép az ő nevéhez kötődik, így a szigetország fotográfiatörténetének kezdőpontját Rosty Páltól számítják.

Tíz év távollét után tért haza: épp ma százhatvan éve, 1859. február 26-án lépett ismét magyar földre. Itthon jegyzeteit és fényképeit kezdte rendezni, majd Úti emlékezetek Amerikából címmel könyvbe szerkesztette azokat. Munkája tudományos körökben is nagy feltűnést keltett, s hamarosan az Akadémia tagjai közé választották. A következő években Pest és Pentele között ingázott. A szellemi élet megbecsült tagjaként tekintettek rá az ország székvárosában, s eközben a dunapentelei iskolaszék elnökeként és a megyei bizottmányban is – ahogy az egykori emlékezet szól – „lankadatlan buzgalommal” látta el feladatát. Az ugyancsak művelt jogász-földbirtokossal, Janitsáry Szilárddal együtt nagyon sokat tett a polgárosodó település szellemi arculatának kialakításáért.

A világlátott, több nyelven beszélő, kivételes műveltségű ember, földrajztudós, író, fotográfus és muzsikus – olyan zenei világnagyságok, mint Liszt Ferenc és Richard Wagner barátja – az utolsó éveiben a falusias mezővárosban lelte meg lelke békéjét. 1874 adventjében ment el, nagyon fiatalon, negyvennégy évesen. Végakarata szerint a pentelei katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

A rovat további hírei: Napraszóló

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.

Hucek megjavult!

Hucek megjavult!

2019. március 24. (vasárnap)

Két vödör és egy lapát találkozása a 9061. sz. raktárkezelővel – nagy gondolatok ihletője lehet! És a rejtélyes „9061. sz.” azonosítót viselő férfi nem okoz csalódást. A Dunai Vasmű Építője újság 1951. február 13-ai számában olvasom: „Két vödröt és egy lapátot találtam. Ezekkel a szavakkal állított be egy elvtárs a minap hozzám”. Így indítja Uj István raktárkezelő hosszú fejtegetését, amit a vödör- és lapátlelet érlelt meg benne.

CB 40 19, a csodaautó

CB 40 19, a csodaautó

2019. március 16. (szombat)

Állt a haverjával a vadonatúj Moszkvics mellett, ragyogott rajta a nap. Milyen színű lehet? Nem kérdezte meg, titkolta, hogy színtévesztő, különösképp azóta, hogy az újságban olvasott egy hirdetést: Középkorú asszony férjhez menne… „Kis testi hibával” jeligére a Kiadóba. Úgy hitte, a színtévesztés is „kis testi hiba”, így nem beszélt róla. Biztosan világoskék a kocsi, gondolta, és lezárta magában a színkérdést. Amúgy is sokkal jobban izgatta, hogy az autóba bele kéne ülni.

Rangon aluli…

Rangon aluli…

2019. március 10. (vasárnap)

Ötvenes férfi támaszkodik az autójára, telefonál. Feltűnően ideges, mindegyre az órájára pillant. Látom, a bal első gumi lapos. Van pótkerék? Hogyne lenne! – válaszol önérzetesen. Ajánlkozom, szívesen segítek, hiszen ismerősök vagyunk, ez a legkevesebb. Á, nem, köszöni, van ember, majd „az” megcsinálja. Megyek a dolgomra.

„Aranyláz” Újvárosban

„Aranyláz” Újvárosban

2019. március 03. (vasárnap)

1951. május elseje. Munkásünnep Pentelén, felvonulással, utcanévadóval, házavatóval. A hivatalosságok, a fővárosi protokollvendégek megcsodálják a semmiből kinőtt utcát – persze, hogy a Május 1. nevet kapja –, majd az ünnepség végeztével hazamennek. És a frissen átadott épületek egy részében másnap nem a beköltöző családok jelennek meg, hanem munkásbrigádok. Hogy befejezzék azt, amit az ünnepélyes avatóig nem sikerült.

A „jégtörőnek” nem akadt dolga

A „jégtörőnek” nem akadt dolga

2019. február 24. (vasárnap)

Mátyással nincs szerencsénk, lehet, hogy komisz idő vár ránk, már hogyha beválik a népi regula. Mert a régi időjósok úgy tartották, ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál. Vagyis még hidegebb napok várhatóak.

Mozi, filmszakadásig

Mozi, filmszakadásig

2019. február 24. (vasárnap)

Még hogy rossz emlék! Hogy is lenne az egy mozi, ami sokaknak ifjúságélmény, a meghitt együttlétet emléke a kedvessel, szigorúan a hátsó sorban, kerüljön a jegy, amibe kerül, de ott, a félhomályban összebújva, jaj, Istenem! Szép volt.