Egy másik régi mondás úgy tartja: Mátyás, Gergely két rossz ember. Ugyanis a megfigyelés szerint mindkettő neve napján szinte mindig nagy hideg van, február 24-én, Mátyáskor, meg a tavaszi Gergely-napon, március 12-én is. Amúgy két jóakaratú, szent emberről van szó: a neves egyháztanítóból lett pápa, I. Gergely iskolák alapítója és az elesettek támogatója volt, Mátyás pedig tudós ember, akit Júdás árulása után Jézus tanítványai maguk közé fogadtak apostolnak. Vértanúhalált halt, lefejezték, sorsjelképe így lett a bárd. És a népi hiedelem szerint ezzel a bárddal vagy szekercével töri meg a jeget, így vet véget a tél uralmának, hogy végre szép tavaszi idő legyen. Ám, amint szól a mondás, ha nem talál, csinál, ha nem is jeget, de erős hideget.

Úgy tűnik, ebben az évben csinálnia kell, mert noha elég hideg ez a nap, de jég közel s távol sincs. Igaz, a Balatonban Mátyás talál még némi jégmaradványt, töredezett, kásás darabokat, ez viszont már aligha számít. Ám hogy valóban beválna a jövendölés, annak ellentmond a meteorológusok számítása: a következő időszakban melegedés jön, sok napsütéssel. De hát, mint tudjuk, a hajdani népi időjósok is tévedtek már. És hányszor!

Egyébként az ókori szent nevének jeles viselői közt a legjelesebb, Mátyás király azért kapta a keresztségben ezt a nevet, mert épp az ókori szent emléknapjának előestéjén született, február 23-án, 1443-ban.