Pénteken végre megnyílik, és tárt karokkal várja a nézőket a Táncirkusz. A Bartók legújabb táncszínházi előadása egy óra önfeledt bohóckodás, vurstli és ringlispíl, ami kizökkent mindenkit a hétköznapokból.
A Bartók Táncszínház társulata minden évben valami különlegessel rukkol elő. Hol látványos koreográfiákra épít, hol különleges világzenére, de a végeredmény mindig egy olyan produkció, ami teljesen kikapcsol mindenkit. Legújabb darabjukban sincs ez másként, ezúttal a cirkusz és a vurstli világába invitálják a nézőket, ahol megmutatják az ellentéteket, a hasonlóságot, de mindenekelőtt azt, hogy kell hatvan percre szórakoztatni. Hernicz Albert rendező koreográfus ügyesen ötvözte a cirkuszok hagyományos művészetét és az árusok színes, harsány világát ugyanazon a színpadon és térben. A zene is erre az ellentétre épül, és egyszerre szólalnak meg a hagyományos népzenék, valamit a tört ütemek és a dubstep. A koreográfia pörgős, látványos és társulat mind a tíz tagjának ad lehetőséget kibontakozásra.
A díszlet teljesen belesimul a koreográfiába és abszolút autentikusnak érződik, de igazán a jelmezek azok, amik a legjobban sikerültek. A fekete-fehér bohócokkal, artistákkal és pantomimesekkel szemben ugyanis a szivárvány minden színében pompázó árusok állnak, és hol táncpárbajra hívják egymást, hol pedig romantikus tánclépéseket lejtenek egymással. A cirkuszhoz hasonlóan a közönségre itt is fontos szerep hárul, amit a színpadon álló bohócok természetesen meg is hálálnak a maguk módján. A kifejezetten pörgős, élvezetes és látványos hatvan perc után pedig senki ne felejtsen el lőni egy fotót a #tancirkusz megjelöléssel, mert a vurstliban ugye ilyet is lehet.
A Táncirkusz március 8-án este hétkor debütál a Bartók színháztermében, majd pedig szombaton, vasárnap és kedden is hasonló időpontban kezdődik az előadás.
