Viharűzők napja

2019. június 26. (szerda) 15:49 - Várkonyi Balázs

Ma végre nem a szél meg a zivatar keseríti az emberek életét, „csak” a hőség: a Közép-Dunántúl, a főváros körzete és az Alföld egy része lakói részesednek az extra melegből, de tulajdonképpen az egész országra érvényes a hőségriasztás.

Jó két napja még viharok dúltak némely körzetben, és különösképp az elmúlt hétvége hozott károkozó időt például Baranyában. Kátolyon olyan villámárvíz keletkezett, amihez hasonlót az ott élők sosem láttak. A kis patak, a Karasica a hatalmas esőktől megduzzadt, és viharos gyorsasággal támadt a falura. Kerítéseket döntött, ajtókat szakított fel a víz, vagy az ablakon ömlött a házakba. Az egyik ott lakó szerint: „Özönlött a víz, vízszintesen esett az eső, jéggel. Olyan szél volt, hogy itt a szemben lévő fát úgy vitte ki, mint a sicc. Leverte a cserepeket, beázott az összes helyiség.” Négy ház teljesen lakhatatlanná vált, több megsérült, volt ahol a kisállatok elpusztultak, és számos helyen a takarmány tönkrement. Iszaptenger borította be az udvarokat.

 

Tegnap aztán már kifogyott a viharcsináló erőkből a szufla, ma pedig a másik véglet, az extrém meleg ideje jött el. A régiek június 26-án, a két ókori vértanú, János és Pál mai emléknapján azért imádkoztak, hogy vegye őket oltalmába a viharűző képességéről ismert két szent férfiú. A IV. évszázadban élt római testvérpárt nemcsak a magyarság, de Szlovénia, Ausztria, Csehország gazdanépe is viharűző patrónusaként tartotta számon. Sok helyütt e napon misével emlékeztek meg a két segítő szentről. Volt, ahol kápolnát emeltek, harangot szenteltek a tiszteletükre.

De úgy tűnik, holnap már ők sem segíthetnek: az előrejelzés szerint – miközben marad a forróság – az ország keleti régiójában visszatérhetnek a heves zivatarok.

A rovat további hírei: Napraszóló

A margón túl

A margón túl

2019. november 29. (péntek)

„Vénséges ház, a kertben hozzáillő vén fák. Az árnyas szegletben pad, kihozzák a papa gondolkodószékét is. Családi tanácsot ülnek.”

Oroszlán, jöttek érted!

Oroszlán, jöttek érted!

2019. november 24. (vasárnap)

Ment a már ismert úton. Igyekezett nem eltévedni, csak párszor járt apjával a városban, így a kitaposott „ösvényt” választotta most is. Legendabéli ismerősöket keresett. Persze sosem voltak ismerősei, hiszen rég elmentek már, amikor ő még nem is ismerte a várost, olyannyira, hogy még meg sem születhetett, a fölmenői is csak kisgyerekek voltak akkor.

Levélre várva

Levélre várva

2019. november 17. (vasárnap)

A férfi kezébe vette a könyvet. Belelapozott. Ahol kinyílt, olvasta. A véletlen ezt a mondatot lökte szeme elé: „Hegedűmet az oroszok ellopták, nem volt kedvem tovább folytatni a hegedülést, helyette zongorázni tanultam.”

Pentele és a Spárta-példa

Pentele és a Spárta-példa

2019. november 10. (vasárnap)

Az öreg tanár a karosszékében ült, közel a kisszoba ablakához. Ott kora délután még a fogyó novemberi fény elegendő az olvasáshoz. És onnét a könyvespolc is könnyen elérhető, legalábbis a szélső szektor, ahol a historikus művek lapulnak. Fölvette a keze ügyébe eső könyvet, amit már ebéd előtt kinézett magának, s odakészítette, célirányosan, a november 7-ei privát megemlékezéshez.

Pentele példát ad…

Pentele példát ad…

2019. november 04. (hétfő)

Akkor még csak két napja volt, hogy emlékezők sokasága indult a temetőbe, az egykor volt szeretteihez. A halottak napja az egyik évben épp olyan, mint az előzőben, vagy akár a következőben, de 1956-ban minden másképp látszott.

A kegyelet napjai

A kegyelet napjai

2019. november 01. (péntek)

Anyám fogja a kezem, melengeti az októberi szélben, ballagunk a templomba, az övéihez, nem mondta, hogy tartsak vele, magam jelentkeztem, hogy szívesen elkísérem, ne egyedül menjen a fontos ünnepen, a reformáció emléknapján.

Eltaposás-sikermutató, ’56

Eltaposás-sikermutató, ’56

2019. október 27. (vasárnap)

Megkezdődik 1956 októberének utolsó hete. Pentele polgárainak többsége fölvillanyozva a fővárosból jövő hírek által. Népgyűlés – követelésekkel. Vissza a település ősi nevét! A vasműről levenni a Sztálinbélyeget!