Szerdán újabb premierrel készül a Bartók színház a közönségnek, ezúttal egy zenés mesejátékot mutatnak be a stúdióteremben, a kozmosz-trilógia befejező részét.
Körülbelül egy hónappal ezelőtt kezdték meg a Makrokozmosz című darab olvasópróbáit a színházban. Bejáratott csapat dolgozott rajta, hiszen ez a kozmosz-trilógia befejező része, a Mikrokozmosz és a Dr. Kozmosz után ezúttal azt mutatják meg nekünk, hogyan látják a gyermekek a felnőttek világát, és fordítva.
- Izgalmas próbafolyamaton vagyunk túl. Talán közhelyesen hangzik, de az a fajta játékstílus, színházi gondolkodásmód, amit összeraktunk a szövegekből, a versekből és a dalokból, és amit szeretnék elmondani velük, bízom benne, hogy önmagáért beszél. Minden egyes mozzanat ebben az előadásban a közös munka és gondolkodás eredménye mondta Csadi Zoltán, a trilógia rendezője.
A Makrokozmosz dramaturgja, a rendező alkotótársa ezúttal is Balassa Eszter volt. Négy színész, Gasparik Gábor, Kiss Attila, Losonczi Kata és Tőkés Nikoletta formálja meg a darabban az apa, anya és a gyermekek karaktereit.
- Ugyanazon munkamódszer alapján próbáltuk létrehozni a jeleneteket, mint azt az előző két részben is megtapasztalhatták a nézők. Klasszikus és kortárs versek keverednek, és vannak benne megzenésített versek is. Azt szeretnék elmondani a közönségnek, hogy milyennek látjuk felnőttként és gyerekként a világot, milyen az, amikor a kicsiben ott van a nagy, a nagyban pedig az egész, a teljesség. Maga a Makrokozmosz is erről szól, hogy egy kezdődő, fejlődő életben, a gyermeki lélekben ott van egy teljesség is, tehát ott vannak az elődök, az ősapák, a szépmamák, és az utódok, a tovább élés lehetősége. Ahogy a gyermek gondolkodásában ötvöződik ez a fajta teljesség, a világra való rácsodálkozás, a világ sokszínűségének felfedezése, az ebben való elmerülés, belefeledkezés, a játékban való feloldás. Ezt a filozófiát járjuk körbe vázolta Csadi Zoltán.
Vannak visszatérő elemek, effektusok, amelyeket az előző előadásokban is használtak, de persze sok újdonság is lesz, a bábtechnikától kezdve az árnyjátékon át a színházi eszközök rendszeréig. Igen fontos, különleges szerepe van a színpadi elemnek, amely lépcsőként, polcként, szekrényként is funkcionál a darab során.
- Szabó Lőrinc Lóci versei fontos inspirációi voltak ennek az előadásnak. Megragadt bennem egy sor, amikor azt mondja az apa a Lóci óriás leszel című versben, hogy „és lépcsőnek használta a könyvespolcokat”. Szerintem ez egy különleges, nagyszerű dolog, hiszen benne van a gyermek szabadságának, a feloldásának, a csínytevésének sokfajta ötvözete. A könyvespolc használható lépcsőként, de filozófiai értelemben a tudomány megismerésére, a tudás megszerzésére is használható lépcsőként. Ezt próbáltam a díszletben is megfogalmazni, életre hívni, hogy legyen egy olyan eszközünk a színpadon, amely a mozgások sokféle lehetőségét és tárházát adja. Egyfajta szabad asszociáció a térben, lehetőséget biztosít elbújni, eltűnni, előjönni, átvezetni az előzményekből. Bízom benne, hogy különleges produkció sikeredett, ami méltóképpen tudja bezárni ezt a kozmosz-trilógiát- tette hozzá a rendező.
A Makrokozmoszt szeptember 25-én mutatják be a Bartók színház stúdiótermében, amelyet 6 éves kortól a család minden tagjának ajánlanak, hiszen mindannyian találunk benne valamilyen üzenetet.
