Szembejött a véletlen

2019. szeptember 8. (vasárnap) 10:07 - Várkonyi Balázs

Már a jövő sem a régi. Ezt a bizarr mondatot Géza préselte ki magából, miután szerelmi bánatának borús részleteit megosztotta ismerősével a sarki presszóban. Az ismerős csak bólogatott. Közben azon eszelt, vajon a nem túl olvasott Géza hogyan talált ki ilyen különös bölcsességet.

Lehetne akár a kontraverzió tankönyvi példája is – gondolta, s emlékeiben kutatott, hol olvasta korábban. Aztán annyiban hagyta a dolgot, s arról kezdte faggatni emberét, hogy is volt az a történet a lottónyereménnyel. A nagy dumás Géza ugyanis nem oly rég valahogy pénzhez jutott, nem is kevéshez. És minden érdeklődőnek azt mondta, a lottónak köszönhette. Csakhogy tudták róla, sosem lottózik. Amikor ezzel szembesítették, azt találta mondani, hogy kártyán nyerte az örömöt hozó szelvényt. Ennek persze nem volt sok valószínűsége; ugyan melyik zsugás hurcolna magával ilyet? S ha valamely különös véletlen folytán így is lenne, komoly ember sosem fogadná el azt tétként. Az igazi kártyások társadalma ugyanis lenézi azt, aki csak a szerencsében bízik. A tudásra esküsznek. A hibátlan memóriára, az emberismeretre, a számolási készségre. Na meg a fineszre. Nevezhető ez ravaszságnak is…

Fotó:Fortepan

Ha az amúgy elég képtelen mesét, a kártyán nyert lottószelvény történetét a törzskocsmájában, a Zsibbasztóban a nagyemlékű fuvaros, Papp Sanyi annak idején hallja, biztosan halálra röhögi magát. Akár a haverok, a Laczkó kovács vagy a kemény Rozsda. De túl sokáig ezen sem volt idő gondolkodni, mert a szerencsés fickó merész kanyart vett. Kétkedő ismerősének végre egy hihető magyarázattal szolgált: a Margittól volt a pénz. Csakhogy Margit már a múlt. Épp a minap szakítottak, ezért a nagy bánat, ami aztán még olyan filozofikus magasságba emelte a jóembert, hogy eljutott a „jövő sem a régi” következtetésig. És az ő jövője innét tényleg nem a legrózsásabb, hiszen a pénzben és egyebekben dúskáló Margit elvesztése borús időket ígért. De egyáltalán hogy ismerte meg a rátarti asszonyt? És lám, erre a kérdésére Géza ismét megcsillantott valamit elméje pallérozottságából. Azt felelte: Szembejött a véletlen.

Hiába, úgy látszik, van, akiből a szerelmi bánat rejtett tulajdonságot hoz elő. Például a nyelvi egyszerűségét a választékosság váltja fel. Csak ezt történhetett Gézával. Aki az imént ecsetelte hosszan, hogy az érett barackhoz hasonlított asszony mennyi boldog perccel, órával, nappal ajándékozta meg, sőt, hónappal, többel is, mert vagy háromnegyed évig tartott a mámoros időszak. Aztán vége lett. Mint egy villámcsapás, úgy érte őt: Margit csak úgy gondolt egyet, és visszaköltözött Pestre. Ráadásul a pénzt is visszakövetelte. Hiába magyarázta neki Géza, hogy nem kölcsön volt, hanem baráti adomány egy nélkülözőnek. És mert Margit hajthatatlan volt, azt találta mondani: tekintsék munkadíjnak. Erre a sokat látott asszony sem számított. És lendületből pofán vágta a férfit. Akinek, most már ez biztos, a jövője sem a régi… ahogy a jó másfél százada élt német író, Karl Valentin egykor megfogalmazta.

A rovat további hírei: Napraszóló

Halló, Vasedény?

Halló, Vasedény?

2019. július 28. (vasárnap)

Egy legendaképző mondat a kabarévilágból: „Jó napot kívánok, Weiner elvtársat keresem.” Így indul a legismertebb telefonparódia. A színpadon Kern András, a nélkülözhetetlen kellék egy telefon, azon át jönnek a hangok: akárhány, az mind Kerné, ez az ő mesterségtitka. Az elején még nyugodt, mintha nem tudná, mi vár rá. És kezdetét veszi az ötperces őrület.

Réka örömkönnyei

Réka örömkönnyei

2019. július 21. (vasárnap)

Önfeledten szökdécselt az utcán, valamit énekelt, de nem lehetett kivenni, mit, dalát szétszabdalta a szökdécselés, a hajában két masni egyfolytában lebegett, olyan volt a jelenet, akár egy látomás, mintha gyerekfilm elevenedne meg.

Mi már ettünk…

Mi már ettünk…

2019. július 14. (vasárnap)

Anyja szavait sosem felejti: a szegénységet nem kell szégyellni; csak viselni nehéz. Szegények voltak. És ő ezt nehezen viselte.

Mint a mókus…

Mint a mókus…

2019. július 07. (vasárnap)

Az úttörő vidám. Volt, valamikor. Épp annyira volt vidám, mint aki odafönt tanyázik, a fán: a mókus. Csak hát a nevelő szándékkal megírt szöveg – Mint a mókus fenn a fán, / Az úttörő oly vidám – csapdát is rejt, s a cinikus közbeszédben rögtön megjelent a gúnyszó, a buzgómócsing szinonimája: mintamókus…

A „Jézuskéve” emléke

A „Jézuskéve” emléke

2019. június 30. (vasárnap)

Széles búzatábla aranylik. Idős gazda szemléli. Közelebb lép, kezébe vesz egy kalászt, kiperget pár szemet. Körmével kettéroppant néhányat. Ha látja, hogy kellően lisztes, adja a parancsot: aratáskezdet ekkor.

Viharűzők napja

Viharűzők napja

2019. június 26. (szerda)

Ma végre nem a szél meg a zivatar keseríti az emberek életét, „csak” a hőség: a Közép-Dunántúl, a főváros körzete és az Alföld egy része lakói részesednek az extra melegből, de tulajdonképpen az egész országra érvényes a hőségriasztás.

A ferde tengely

A ferde tengely

2019. június 23. (vasárnap)

Szeles napok jártak mostanában mifelénk is; mint szinte mindenfelé az országban. De a heves zivatar elkerült bennünket, így persze a jég is, ami kevésbé szerencsés helyeken néhol akár dió nagyságú volt, s pusztított.