Szembejött a véletlen

2019. szeptember 8. (vasárnap) 10:07 - Várkonyi Balázs

Már a jövő sem a régi. Ezt a bizarr mondatot Géza préselte ki magából, miután szerelmi bánatának borús részleteit megosztotta ismerősével a sarki presszóban. Az ismerős csak bólogatott. Közben azon eszelt, vajon a nem túl olvasott Géza hogyan talált ki ilyen különös bölcsességet.

Lehetne akár a kontraverzió tankönyvi példája is – gondolta, s emlékeiben kutatott, hol olvasta korábban. Aztán annyiban hagyta a dolgot, s arról kezdte faggatni emberét, hogy is volt az a történet a lottónyereménnyel. A nagy dumás Géza ugyanis nem oly rég valahogy pénzhez jutott, nem is kevéshez. És minden érdeklődőnek azt mondta, a lottónak köszönhette. Csakhogy tudták róla, sosem lottózik. Amikor ezzel szembesítették, azt találta mondani, hogy kártyán nyerte az örömöt hozó szelvényt. Ennek persze nem volt sok valószínűsége; ugyan melyik zsugás hurcolna magával ilyet? S ha valamely különös véletlen folytán így is lenne, komoly ember sosem fogadná el azt tétként. Az igazi kártyások társadalma ugyanis lenézi azt, aki csak a szerencsében bízik. A tudásra esküsznek. A hibátlan memóriára, az emberismeretre, a számolási készségre. Na meg a fineszre. Nevezhető ez ravaszságnak is…

Fotó:Fortepan

Ha az amúgy elég képtelen mesét, a kártyán nyert lottószelvény történetét a törzskocsmájában, a Zsibbasztóban a nagyemlékű fuvaros, Papp Sanyi annak idején hallja, biztosan halálra röhögi magát. Akár a haverok, a Laczkó kovács vagy a kemény Rozsda. De túl sokáig ezen sem volt idő gondolkodni, mert a szerencsés fickó merész kanyart vett. Kétkedő ismerősének végre egy hihető magyarázattal szolgált: a Margittól volt a pénz. Csakhogy Margit már a múlt. Épp a minap szakítottak, ezért a nagy bánat, ami aztán még olyan filozofikus magasságba emelte a jóembert, hogy eljutott a „jövő sem a régi” következtetésig. És az ő jövője innét tényleg nem a legrózsásabb, hiszen a pénzben és egyebekben dúskáló Margit elvesztése borús időket ígért. De egyáltalán hogy ismerte meg a rátarti asszonyt? És lám, erre a kérdésére Géza ismét megcsillantott valamit elméje pallérozottságából. Azt felelte: Szembejött a véletlen.

Hiába, úgy látszik, van, akiből a szerelmi bánat rejtett tulajdonságot hoz elő. Például a nyelvi egyszerűségét a választékosság váltja fel. Csak ezt történhetett Gézával. Aki az imént ecsetelte hosszan, hogy az érett barackhoz hasonlított asszony mennyi boldog perccel, órával, nappal ajándékozta meg, sőt, hónappal, többel is, mert vagy háromnegyed évig tartott a mámoros időszak. Aztán vége lett. Mint egy villámcsapás, úgy érte őt: Margit csak úgy gondolt egyet, és visszaköltözött Pestre. Ráadásul a pénzt is visszakövetelte. Hiába magyarázta neki Géza, hogy nem kölcsön volt, hanem baráti adomány egy nélkülözőnek. És mert Margit hajthatatlan volt, azt találta mondani: tekintsék munkadíjnak. Erre a sokat látott asszony sem számított. És lendületből pofán vágta a férfit. Akinek, most már ez biztos, a jövője sem a régi… ahogy a jó másfél százada élt német író, Karl Valentin egykor megfogalmazta.

A rovat további hírei: Napraszóló

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!

A közétkeztetés dolgozói nevében…

A közétkeztetés dolgozói nevében…

2020. január 21. (kedd)

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. Nincs új a nap alatt: a Sztálinváros című lap 1955-ös cikke a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon.

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

2020. január 20. (hétfő)

A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

2020. január 17. (péntek)

Várostörténeti kalandozás htomi blogján - a poszt az Igaz Szó című lap 1965-ös írását eleveníti fel. Nagyra törő tervek és persze pártállami frázisok - ezzel együtt is kötelező! Dunaújváros mesél!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

2020. január 15. (szerda)

Hallottak, hallottatok már arról, hogy a Vasgyár legendás vezére, Borovszky Ambrus hintón járta be a gyárat, és alkalmanként  a városba is kihajtatott? Itt a bizonyíték! És itt az idő, hogy közös várostörténeti kalandra csalogassunk minden lokálpatriótát! 

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

2020. január 09. (csütörtök)

"Mintha tegnap lett volna... mármint nem 2019, ahogy január elsején szokták mondani, hanem 1999, amikor a VIVÁ-n Jennifer Lopez- Waiting for tonight c. dala szólt a tévében Kareszék nappalijában a Váci (sugár)úton szilveszterkor, mi meg egyszer csak - óriási petárdazaj közepette - átzúgtunk a 2000-es évbe, és azt hittük, minden más lesz." Nagy visszatérés dr. Senki blogján!