A sztálintalanítás útja

2019. október 20. (vasárnap) 8:48 - Várkonyi Balázs

1950 tavaszának eufóriájától ’56 komor őszéig eljutni Újvárosban nem volt oly nehéz. Először is a „nép ellenségével” való leszámolást kellett tökéletesíteni. Megtörtént: a helybéli kisipar jószerével felszámolva, a kulákbélyegek a módosabbakra illően ráütve, földjeik, házaik, gazdaságaik hiánytalanul rekvirálva, a hangadók elűzve, a veszélyes egyedek internálva, a gyanús elemek kitelepítve, asszonyostól, gyerekestől, ahogy kell.

Szóval a diktatúra motorja zakatolt. Az azt elszenvedők haragja pedig gyűlt. Az Óvárosban egyre nőtt a feszültség. Mozgalmat szerveznek a kitelepítettek és a politikai okokból kisemmizettek megsegítése érdekében.

Ahogy telnek az évek, a kettészakadt település lakói egy dologban szép lassan egységesülnek: egyformán nő körükben az elégedetlenség, az új telepeseknek és az őslakosoknak egyaránt elegük lesz a folytonos ígéretekből, a kiszolgáltatottságból. A hamu alatt izzik a parázs, a városvezetőknek, a hatalom helyi „sáfárainak” fejében azonban nem szólalt meg a vészcsengő. Az „új várost építünk”, meg a „nehézipar vezércsillaga” jelszavak s a kétségtelen eredmények elaltatták a veszélyérzetüket. Csakhogy a betelepülőkben lassan elmúlt az életkezdés öröme, megnőtt az elégedetlenség: megcsömörlöttek a gyomorfogató, hamis propagandától, és a boldog jövő ígéretét a szűkös élet valóságával szembesítették.

’56 tavaszától az értelmiségiek és munkások zajos vitaesteken együtt utasítják el a vezetői önkényt. A legradikálisabbak, a hangadók már a politikai és gazdasági változások követeléséig jutnak el. A népi kollégisták nyári találkozóján a felszólalók némelyike kemény vádakkal illeti a pártvezetést, és egy új népi forradalom szükségét fogalmazzák meg. Aztán elérkezik október 16-a: a városi tanács ülésén késhegyre menő vita alakul ki arról a követelésről, hogy változtassák meg a Sztálin út nevét. Aztán az egyik tanácstag, Csendes István már a város átkeresztelését veti fel. A Sztálinváros név eltörlése persze hatalmas vitát gerjeszt, mert bár titokban jószerével mindenki egyetértett volna ezzel, de az óvatosságjelző megszólal: országos botrány lehet ebből. A megrémült városvezetés, hogy időt nyerjen, a „fontos kérdés” eldöntésére bizottságot jelöl ki, s a vitát elnapolja.

A „sztálintalanítás” pár nap múlva bekövetkezik. A város megmutatja igazi karakterjegyét: a szabadságvágyat és a bátorságot. A hatalom képviselői értetlenül, döbbenettel fogadják a hírt: a pesti forradalom példáját követve a „szocialista mintaváros” munkástársadalma, polgársága és értelmisége is fölkelt az önkény ellen. „… A néppel nem lehet sokáig büntetlenül játszani! Előbb vagy utóbb megelégeli a jármot, az önkényt. … Előbb vagy utóbb, de fellázad, s keserves leckét ad a történelemből azoknak, akik rosszul tanulták meg az ezeréves leckét” – fogalmazza meg a helybéliek többségének érzését egy újvárosi fiatal, Durmits Árpád a pentelei lap, az Igazság hasábjain.

Ha történelmileg rövid időre is, de a városlakók sorsukat a saját kezükbe vették.

A rovat további hírei: Mesél a múlt

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!

A közétkeztetés dolgozói nevében…

A közétkeztetés dolgozói nevében…

2020. január 21. (kedd)

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. Nincs új a nap alatt: a Sztálinváros című lap 1955-ös cikke a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon.

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

2020. január 20. (hétfő)

A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

2020. január 17. (péntek)

Várostörténeti kalandozás htomi blogján - a poszt az Igaz Szó című lap 1965-ös írását eleveníti fel. Nagyra törő tervek és persze pártállami frázisok - ezzel együtt is kötelező! Dunaújváros mesél!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

2020. január 15. (szerda)

Hallottak, hallottatok már arról, hogy a Vasgyár legendás vezére, Borovszky Ambrus hintón járta be a gyárat, és alkalmanként  a városba is kihajtatott? Itt a bizonyíték! És itt az idő, hogy közös várostörténeti kalandra csalogassunk minden lokálpatriótát! 

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

2020. január 09. (csütörtök)

"Mintha tegnap lett volna... mármint nem 2019, ahogy január elsején szokták mondani, hanem 1999, amikor a VIVÁ-n Jennifer Lopez- Waiting for tonight c. dala szólt a tévében Kareszék nappalijában a Váci (sugár)úton szilveszterkor, mi meg egyszer csak - óriási petárdazaj közepette - átzúgtunk a 2000-es évbe, és azt hittük, minden más lesz." Nagy visszatérés dr. Senki blogján!