A sztálintalanítás útja

2019. október 20. (vasárnap) 8:48 - Várkonyi Balázs

1950 tavaszának eufóriájától ’56 komor őszéig eljutni Újvárosban nem volt oly nehéz. Először is a „nép ellenségével” való leszámolást kellett tökéletesíteni. Megtörtént: a helybéli kisipar jószerével felszámolva, a kulákbélyegek a módosabbakra illően ráütve, földjeik, házaik, gazdaságaik hiánytalanul rekvirálva, a hangadók elűzve, a veszélyes egyedek internálva, a gyanús elemek kitelepítve, asszonyostól, gyerekestől, ahogy kell.

Szóval a diktatúra motorja zakatolt. Az azt elszenvedők haragja pedig gyűlt. Az Óvárosban egyre nőtt a feszültség. Mozgalmat szerveznek a kitelepítettek és a politikai okokból kisemmizettek megsegítése érdekében.

Ahogy telnek az évek, a kettészakadt település lakói egy dologban szép lassan egységesülnek: egyformán nő körükben az elégedetlenség, az új telepeseknek és az őslakosoknak egyaránt elegük lesz a folytonos ígéretekből, a kiszolgáltatottságból. A hamu alatt izzik a parázs, a városvezetőknek, a hatalom helyi „sáfárainak” fejében azonban nem szólalt meg a vészcsengő. Az „új várost építünk”, meg a „nehézipar vezércsillaga” jelszavak s a kétségtelen eredmények elaltatták a veszélyérzetüket. Csakhogy a betelepülőkben lassan elmúlt az életkezdés öröme, megnőtt az elégedetlenség: megcsömörlöttek a gyomorfogató, hamis propagandától, és a boldog jövő ígéretét a szűkös élet valóságával szembesítették.

’56 tavaszától az értelmiségiek és munkások zajos vitaesteken együtt utasítják el a vezetői önkényt. A legradikálisabbak, a hangadók már a politikai és gazdasági változások követeléséig jutnak el. A népi kollégisták nyári találkozóján a felszólalók némelyike kemény vádakkal illeti a pártvezetést, és egy új népi forradalom szükségét fogalmazzák meg. Aztán elérkezik október 16-a: a városi tanács ülésén késhegyre menő vita alakul ki arról a követelésről, hogy változtassák meg a Sztálin út nevét. Aztán az egyik tanácstag, Csendes István már a város átkeresztelését veti fel. A Sztálinváros név eltörlése persze hatalmas vitát gerjeszt, mert bár titokban jószerével mindenki egyetértett volna ezzel, de az óvatosságjelző megszólal: országos botrány lehet ebből. A megrémült városvezetés, hogy időt nyerjen, a „fontos kérdés” eldöntésére bizottságot jelöl ki, s a vitát elnapolja.

A „sztálintalanítás” pár nap múlva bekövetkezik. A város megmutatja igazi karakterjegyét: a szabadságvágyat és a bátorságot. A hatalom képviselői értetlenül, döbbenettel fogadják a hírt: a pesti forradalom példáját követve a „szocialista mintaváros” munkástársadalma, polgársága és értelmisége is fölkelt az önkény ellen. „… A néppel nem lehet sokáig büntetlenül játszani! Előbb vagy utóbb megelégeli a jármot, az önkényt. … Előbb vagy utóbb, de fellázad, s keserves leckét ad a történelemből azoknak, akik rosszul tanulták meg az ezeréves leckét” – fogalmazza meg a helybéliek többségének érzését egy újvárosi fiatal, Durmits Árpád a pentelei lap, az Igazság hasábjain.

Ha történelmileg rövid időre is, de a városlakók sorsukat a saját kezükbe vették.

A rovat további hírei: Mesél a múlt

A "Dunaújváros" Dunaújvárosban

A "Dunaújváros" Dunaújvárosban

2020. július 05. (vasárnap)

Ezúttal tematikus összeállítással kedveskedett követőinek a DunaújvárosMesélPontHu: a várostörténeti blog kollekciójának fókuszába a Dunaújváros nevű hajó került. Szemelvények itt – de az egész összeállítás remek, jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

2020. június 24. (szerda)

Szépséges találattal folytatódott a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog sorozata: a Népszabadság 1970-es lapszámában Domanovszky Endre festőművész elevenítette fel a Dunai Vasmű főbejáratát ékítő freskó születésének körülményeit. Szemelvények kedvcsinálókét – de ajánljuk a teljes összegzést!

Dunaújváros mesél: Új kikötő

Dunaújváros mesél: Új kikötő

2020. június 17. (szerda)

Remek korabeli riportot "talált" a DunaújvárosMesélPontHu – a Béke és Szabadság című képes hetilap hasábjain 1954-ben napvilágot összegzés az új kikötő életébe nyújt bepillantást – szokás szerint néhány kedvcsináló részlet következik, de jó szívvel ajánljuk az egész elolvasását is!

 Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

2020. május 05. (kedd)

Visszaemlékezések, remek képek és fontos dokumentumok, hangképes összeállítással koronázva – pazar kollekcióval ünnepelte a városépítés kezdetének 70. évfordulóját az intézmény. A végén a film kötelező darab minden lokálpatriótának!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

2020. május 02. (szombat)

Foltos, alig kivehető kép az első dokumentált felvételek egyike a városépítés kezdeteiről – a Duna-parti sikló építését örökíti meg. Itt és így kezdődött az új város építése 1950. május 2-án – összeállításunk Garancz István korabeli naplójának részleteivel eleveníti fel a 70 éve történteket. Boldog születésnapot, Dunaújváros! 

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!