A kegyelet napjai

2019. november 1. (péntek) 7:09 - Várkonyi Balázs

Anyám fogja a kezem, melengeti az októberi szélben, ballagunk a templomba, az övéihez, nem mondta, hogy tartsak vele, magam jelentkeztem, hogy szívesen elkísérem, ne egyedül menjen a fontos ünnepen, a reformáció emléknapján.

Október 31-én, amikor a protestánsok azt a pillanatot idézik föl, hogy Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezi vitairatát, és megszületik az ágostai hitvallásúak közössége, az evangélikus egyház, 502 éve ennek, majd eltelik két évtized, Genfben egy másik hittudós, Kálvin János is kidolgozza a maga hittételeit, hamarosan újabb egyház születik, a reformátusoké, ami az anyámé is, ezért megyünk hát a templomába az ünnepen, s ott is jól elvagyok én, a katolikus.

Apám megfogja a mancsomat, ökölbe szorítom, ő meg átkulcsolva melegíti, ne dermedjen a hideg őszi szélben, most, amikor megyünk a mi templomunkba, ez nap már maga a másnap, vagyis november elseje, a mindenszentek ünnepe, amikor a katolikus világ, és benne szinte láthatatlanként mi, apám meg jómagam is azokra az apostolokra, vértanúkra, szentekre emlékezünk, akiknek életpéldája az ember számára erkölcsi sorvezető, szóval lépdelünk a nagytemplom felé, anyám nincs velünk, mint mondottam, az a másik az ő temploma, néha gondolok arra, hogy milyen magányos lehet közöttünk, mert a családban nyomasztó többségben a katolikusok, az apa meg a három gyerek, és még a Mamóka nevű nagymama is az, natürlich, hiszen azóta, hogy az őseink bajor földről ide települtek, mindenki pápista volt, az első protestáns a székely anyám, és milyen a sors, az élete utolsó éveiben ő is katolizált, talán hogy lélekben még közelebb legyen hozzánk, pedig annál közelebb már nem is lehetett volna, és noha a felekezetünk nem volt azonos, de a hit, az közös volt, egészen az.

Jön megint egy új nap, anyám meg apám összetereli a gyereksereget, kezünket markukba fogják, és megyünk, ezúttal nem a templomba, hanem a temetőbe, a szél már egészen hideg, arcunkba kap, de mi megyünk, zsebünkben a gyertyák, apánál a gyufa, ő fogja majd nagy kínnal meggyújtani, mert a szélben a láng egyre csak ellobban, de édesapa kitartó – mindig így hívtuk, az „apu” nem létezett a szótárunkban, ahogy a „szia” sem, csak a szervusz, mert annak méltósága van, és ez különösen fontos az ünnepeken, vagy épp a gyásznapokon, amilyen ez a mostani is, november másodika, a halottak napja, amikor temetőjárásra indulunk, meglátogatjuk a hozzánk közellévők sírjait, és gondolunk a nekünk ismeretlenekre, akiket soha nem láthattunk, mert régi idők hideg napjai  vitték el őket, a pentelei huszonnégyeket is, akiket ’56 őszén golyó vagy gránát léptetett át abba az ismeretlen világba.

E hétvégén aki csak tud, indul, én is megyek az enyéimhez, gyertya mellett emlékezem rájuk, jó lenne beszélgetni velük, de nem lehet, ahogy kérdezni se már, pedig sok mindent nem tudunk még a régmúltból, ám hiába, valamit elszalasztottunk, akinek van még módja, kérdezze hát az övéit, amíg itt vannak, amíg nem fogy el az ő idejük is. Vagy a miénk.

A rovat további hírei: Mesél a múlt

A "Dunaújváros" Dunaújvárosban

A "Dunaújváros" Dunaújvárosban

2020. július 05. (vasárnap)

Ezúttal tematikus összeállítással kedveskedett követőinek a DunaújvárosMesélPontHu: a várostörténeti blog kollekciójának fókuszába a Dunaújváros nevű hajó került. Szemelvények itt – de az egész összeállítás remek, jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

2020. június 24. (szerda)

Szépséges találattal folytatódott a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog sorozata: a Népszabadság 1970-es lapszámában Domanovszky Endre festőművész elevenítette fel a Dunai Vasmű főbejáratát ékítő freskó születésének körülményeit. Szemelvények kedvcsinálókét – de ajánljuk a teljes összegzést!

Dunaújváros mesél: Új kikötő

Dunaújváros mesél: Új kikötő

2020. június 17. (szerda)

Remek korabeli riportot "talált" a DunaújvárosMesélPontHu – a Béke és Szabadság című képes hetilap hasábjain 1954-ben napvilágot összegzés az új kikötő életébe nyújt bepillantást – szokás szerint néhány kedvcsináló részlet következik, de jó szívvel ajánljuk az egész elolvasását is!

 Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

2020. május 05. (kedd)

Visszaemlékezések, remek képek és fontos dokumentumok, hangképes összeállítással koronázva – pazar kollekcióval ünnepelte a városépítés kezdetének 70. évfordulóját az intézmény. A végén a film kötelező darab minden lokálpatriótának!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

2020. május 02. (szombat)

Foltos, alig kivehető kép az első dokumentált felvételek egyike a városépítés kezdeteiről – a Duna-parti sikló építését örökíti meg. Itt és így kezdődött az új város építése 1950. május 2-án – összeállításunk Garancz István korabeli naplójának részleteivel eleveníti fel a 70 éve történteket. Boldog születésnapot, Dunaújváros! 

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!