Oroszlán, jöttek érted!

2019. november 24. (vasárnap) 9:31 - Várkonyi Balázs

Ment a már ismert úton. Igyekezett nem eltévedni, csak párszor járt apjával a városban, így a kitaposott „ösvényt” választotta most is. Legendabéli ismerősöket keresett. Persze sosem voltak ismerősei, hiszen rég elmentek már, amikor ő még nem is ismerte a várost, olyannyira, hogy még meg sem születhetett, a fölmenői is csak kisgyerekek voltak akkor.

Egyszer, még kisiskolás korában valami farsangi délutánt tartottak. Az állatjelmezek voltak divatban, egyikük róka-, a másik medvemaszkot viselt, ő pedig oroszlán akart lenni. Ahogy emlékszik, jó kis gyerekzsúr kerekedett ki, de aztán amikor odakint már erős szürkület volt, az igazgató berekesztette a vigalmat. A kint várakozó szülők kezdték összeszedni csemetéiket, érte az apja jött, az egyik kislány ekkor harsányan elkiáltotta magát: Oroszlán, jöttek érted!

Nem örült, hogy vége, nem túl nagy kedvvel igyekezett átöltözni, apja noszogatta, végre elkészült. Hazafelé szülője régi történetet idézett fel. Keserű mosoly bujkált az arcán. 1956-ról szólt a történet, a főszereplő valamiféle Gyula volt, a gyerekfelkelők egyike, kemény kis fickó, vakmerő. A társai elnevezték Oroszlánnak. Ilyen-olyan nevet adtak valamennyien egymásnak, abban bízva, hogy ha összeomlás lesz, így nehezebben érik utol őket, egyszerűbb lesz elvegyülni, eltűnni. Naiv, igazi gyerekes elképzelés volt… Amikor megtörtént, amitől tartottak, egy napon két bőrkabátos alak jelent meg a Mikszáth utcai grundon. Gyulát keresték. Valaki kieresztette a torkát: Oroszlán, téged keresnek. „Érte jöttek” – nyomatékosította apja. És folytatta. A kiskamasz megúszta egy kis pajesztépéssel. Nem fájt, nem fájt – mondta a későbbi elbeszélése szerint a rendőrnek, de az a „nagyokról” meg akart tudni valamit, és addig-addig húzta a pajeszt, meg lekevert egy-két pofont is, amíg a fiúcska könnye kiszökött. Most már fáj? – kérdezte a zsaru. Most már igen – válaszolta a kisember. De nem köpött. Azt mondta, a Karcsú utcaiakat nem is ismeri.

Most, hogy ismét a városban volt, és ismét november táján, fölidézte ezt is. Meg az évek során a fiatal „ismerősökről” olvasottakat. Újváros ’56-os áldozatsorában ott a 19 éves Nagy Viktor lakatos: fejlövés. Ott a 15 éves iskolás, Gyulai Misi: gránát okozta a halálát. És a legfiatalabb, a 13 éves kisdiák, Botos Gyuszi: lőporrobbanás oltotta ki életét. És a túlélők – töprengett –, azok vajon hogyan viselték az álmok szertefoszlását? És a megtorlást? Ki tudná megidézni. Csak egy a megragadható dolog, amit apja jegyzeteiből tud: az elfogottak közül a fenyegetések és kínzások ellenére is csupán egyetlen egy helybéli felkelőt tudott a Kádár-rezsim a maga céljaira felhasználni. Mindenki más vállalta sorsát: börtönt, meghurcoltatást, párialétet. Jelképi értékű volt a kimondott „nem”!

Az orosz invázió az illúziók végét hozta. A „csoda” se segíthetett: amikor a tankok a sötétben dübörögtek végig a pincesoron, az egyik rosszul kanyarodott, átszakította a házfalat. És a csövét a legenda szerint egy szentkép állította meg…

A rovat további hírei: Mesél a múlt

A "Dunaújváros" Dunaújvárosban

A "Dunaújváros" Dunaújvárosban

2020. július 05. (vasárnap)

Ezúttal tematikus összeállítással kedveskedett követőinek a DunaújvárosMesélPontHu: a várostörténeti blog kollekciójának fókuszába a Dunaújváros nevű hajó került. Szemelvények itt – de az egész összeállítás remek, jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

2020. június 24. (szerda)

Szépséges találattal folytatódott a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog sorozata: a Népszabadság 1970-es lapszámában Domanovszky Endre festőművész elevenítette fel a Dunai Vasmű főbejáratát ékítő freskó születésének körülményeit. Szemelvények kedvcsinálókét – de ajánljuk a teljes összegzést!

Dunaújváros mesél: Új kikötő

Dunaújváros mesél: Új kikötő

2020. június 17. (szerda)

Remek korabeli riportot "talált" a DunaújvárosMesélPontHu – a Béke és Szabadság című képes hetilap hasábjain 1954-ben napvilágot összegzés az új kikötő életébe nyújt bepillantást – szokás szerint néhány kedvcsináló részlet következik, de jó szívvel ajánljuk az egész elolvasását is!

 Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

2020. május 05. (kedd)

Visszaemlékezések, remek képek és fontos dokumentumok, hangképes összeállítással koronázva – pazar kollekcióval ünnepelte a városépítés kezdetének 70. évfordulóját az intézmény. A végén a film kötelező darab minden lokálpatriótának!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

2020. május 02. (szombat)

Foltos, alig kivehető kép az első dokumentált felvételek egyike a városépítés kezdeteiről – a Duna-parti sikló építését örökíti meg. Itt és így kezdődött az új város építése 1950. május 2-án – összeállításunk Garancz István korabeli naplójának részleteivel eleveníti fel a 70 éve történteket. Boldog születésnapot, Dunaújváros! 

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!