A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...
"Egy kis játszóteret fog közre a dupla panel háztömb, a Petőfi iskola testnevelő irodájából nyíló udvar, és a Martinovics utca páratlan oldalának első néhány négyemeletese. A város építésekor minden kisebb térre csináltak egy pár elemből álló kis területet, ahol a gyerekek (mert akkor még voltak bőven) tölthették az időt. Ez az igyekezet látszik itt is: egy jó öreg öntöttvas hinta- hármas, egy mókuskerék, egy mérleghinta maradványa, és egy homokozó, a közepén mászókával; ez szolgálta a fölösleges energiák levezetését.
- Lent még senki? - kérdi a Mérnök.
- Miért, hallasz bármit? - kérdezek vissza.
Mintha megérezte volna, Laci közelít hosszú léptekkel, amikkel mintha nem is csak előre, de mindig felfele is lépne egyet. Ő is kosárlabdához öltözött: bő melegítő nadrágba, és egy két számmal nagyobb pólóba bújtatta hetven kilós testét."
A teljes poszt itt olvasható!
Dr. Senki személyes várostörténete - 2001 (katt) >>
(A kép illusztráció)
!["Nincs más út, csak az Isten útja"](/sites/all/files/styles/rovat/public/images/news/bev/9554.jpg?h=10d202d3 ""Nincs más út, csak az Isten útja"")
