Döntött a polgármester, dr. Molnár Attila lett a város jegyzője március 1-jei hatállyal. A Városháza frissen kinevezett törvényőrével hivatali szobájában beszélgettünk – nem csak a pályáról!
– Hogyan fogadta a kinevezés hírét?
– Megtisztelt a döntés, alapvetően nem számítottam ilyen előmenetelre, a pályázaton is hezitáltam, de úgy gondoltam, mindenképpen élnem kell a lehetőséggel – úgy gondoltam, egy ilyen esély elől vérbeli hivatali ember nem tér ki. Örültem!
– Mit gondol, mi szólhatott a pályázata mellett?
– Szerintem elsősorban az, hogy tényleg töviről hegyire ismerem a hivatalt: 17 éve dolgozom itt, szociális ügyintézőként, totál az alapoktól kezdtem, és őszintén az a véleményem, hogy mindenkinek végig kell járni azt a bizonyos hivatali utat. Ennek a közel két évtizednek a tapasztalatai biztosan szerepet játszottak a polgármester úr döntésében. Van még egy tényező, ami elsőre mellékesnek tűnhet, én sem szeretném túldimenzionálni, de lényegesnek érzem. Az édesapám is a hivatalban dolgozott műszaki ellenőrként, így mondhatom, hogy szinte gyerekkoromtól találkoztam a közigazgatás rendszerével. Ez is fontos!
– A vonatkozó jogszabályok nagyon pontosan szabályozzák a jegyző feladatait; ezek közül mit tart fontosnak?
– A jegyzőt nem véletlenül nevezik a törvény, a törvényesség őrének. Szerintem is ez a legfontosabb tényező, emellett az átláthatóságot emelném ki, megjegyezve, hogy e téren a szemléletem teljesen egybevág a városvezetés koncepciójával. Ez a munka egyik pillére – a másik fontos feladat a hivatal vezetése. Ez utóbbit, bevallom, még szoknom kell.
– Milyen a kapcsolata a jelenlegi városvezetéssel?
– Van egy egyszavas válaszom, meg egy hosszabb, de az is erre fut ki: egyszerre kell megfelelni a politikai vezetés elképzeléseinek, ugyanakkor a jogszerűség talaján állva biztosítani a megoldásokat egy-egy problémára. És ez csak kiegyensúlyozott kapcsolat esetén elképzelhető szerintem – és éppen a "kiegyensúlyozott" az az egy szó, amivel röviden válaszoltam volna.
– Első pillantásra ez roppant ideális helyzetnek tűnik. Valóban az?
– Igen. Fontosnak tartom a partnerséget, a jó döntések iránti elkötelezettséget, és a jó döntések hátterének lehetőség szerinti biztosítását. Ez visz előre, még akkor is, ha alkalmanként vannak és lesznek is nehézségek. E téren nagyon fontos – és bevallom, számomra meglepően pozitív – tényező, hogy a napi szintű működés során rendre kíváncsiak a véleményemre, és respektálják a kifejtett, megindokolt ellenvéleményt is. Ez a kulcs: a partnerség és a párbeszéd!
– Diákkorunk óta ismerjük egymást, jeles sportember, hosszútávúszó volt. Beszéljen röviden a sportról és a magánéletéről.
– Két gyermeket nevelünk, a sport maradt örök szerelem, csak már nem úszom, inkább a labdajátékok felé nyitottam – leginkább teniszezem. És tavaly óta rendszeresen kerékpározom, elhatároztam, hogy mostantól tavasztól őszig bringával járok dolgozni is. Ennyit máris teszek a parkolási gondok enyhítéséért – és titkon remélem, ragadós lesz a példa!
(Fotó: DO-archív)
