– Hogy bírja, képviselő úr?
– Teljesen más elképzelésekkel kezdtem neki a munkának február közepén. Nagyon szerettem volna már az elejétől kezdve küzdeni azokért az ígéreteimért, amelyeket a kampány során megfogalmaztunk. Viszont elemi erővel csapott le Magyarországra is a koronavírus, így mindent újra kellett gondolnunk. Ennek megfelelően, eddigi parlamenti felszólalásaim nagy része is a vírus által okozott problémákról szólt. A hétköznapokban is rengeteg telefonnal, rengeteg szervezéssel és megbeszéléssel (többnyire az online térben) kell tudnunk megoldani azt, hogy a nehézségek ellenére minden biztosított legyen. Nem könnyű, de az itt élő emberek szorgalmából és példamutatásából mindig erőt lehet meríteni.
– Áruljunk el egy műhelytitkot a böngészőnknek, ezt az interjút a képviselői megbízásának átvétele után terveztük – de az élet egy világjárvány formájában fölülírta az elképzeléseinket. Mos mégis azt kérném, térjünk vissza a választás éjszakájára. Hogyan fogadta a győzelem hírét?
– Nagyon jó szívvel, de nem azért, mert „egy” ember győzelme született, hanem azért, mert egy közösség, egy összefogás győzött. A kampány során láttam az aktivistáink, a munkatársaink szemében a reményt. Igazságtalan lett volna, ha a sok munkájuk nem egy győzelemben csúcsosodik ki. Azt hiszem életem egyik legnagyobb élménye marad február 16-a estéje.
– Az össz-ellenzéki siker után lehetett olyan véleményeket is olvasni, hogy  politikatörténeti jelentőségű siker született, hiszen először történt meg, hogy deklarált ellenzéki összefogás eredményezett – számszakilag is jelentős – győzelmet a Fidesz-kurzussal szemben. 
– Ezzel teljes mértékben egyetértek, nem véletlenül hirdettük már plakátjainkon is: egységben az erő!
– Arról is sok szó esett, hogy nemcsak a siker, a feladat is jelentős: az ellenzéki alakulatok közötti híd-szerepet vállalhat tevékenységével. Milyen feladatokra készült, milyen célokkal vágott neki a képviselői munkának?
– Gyakran mondtam, hogy lehetőleg kerülöm az országos politikát. Én nem vitatkozni mentem a Parlamentbe, hanem példát mutatni. Példát mutatni abból, hogy egy képviselő tudja egyszerre képviselni a DK-s, az LMP-s, az MSZP-s, a Momentumos, a Jobbikos és a Párbeszéd, sőt, még a Fidesz szavazóinak a problémáit és arra tud megoldásokat is kínálni. Remélem, ez a példa ragadós lesz!
– Az élet közbeszólt rendkívüli időszakot élünk. Milyen extrém feladatok várnak most a város és a térség országgyűlési képviselőjére?
– Két része van a feladatoknak. Egyrészt helyben kellett nagyon sok feladatot megoldani, nagyon sok kérdést megválaszolni és még több problémát megfejteni. Az önkormányzatok soha nem találkoztak még ilyen helyzettel, így nagyon kevés a tapasztalat például egy házi karantén kezelésében. Másfelől az én feladatom az, hogy a kormányzat válsággal kapcsolatos intézkedéseit figyeljem és reagáljak rájuk. Egyelőre azt látom, hogy a helyi vezetők jobban kezelik a vészhelyzeti állapotot, mint azt teszik országosan.
– Mennyire tartja elfogadhatónak és mennyire elégségesnek a veszélyhelyzetben bevezetett kormányzati intézkedéseket? Az ellenzék az önkormányzati forráselvonást, illetve a munkahelyvédelmi intézkedések elégtelenségét hangsúlyozza, de egyre több szó éri – elég csak a Magyar Orvosi Kamara szakmai alapokon nyugvó kritikus megnyilatkozásaira gondolni – az egészségügy, a védelem területét is.

– Erről beszéltem az előbb. A helyi vezetők – néhány kivételtől eltekintve – heroikus küzdelmet folytatnak és én azt látom, hogy jól is kezelik a helyzetet. Patikamérlegen számolják ki a forrásokat, segítik a helyi lakosokat és az elesettebbeket, illetve okosan hamarabb vezettek be korlátozásokat, mint ahogy azt központilag elrendelték. Teszik mindezt úgy, hogy egyébként szinte semmilyen tájékoztatást nem kapnak a járványhelyzetről, pedig ezek nélkülözhetetlenek az intézkedések meghozatalához. És ezt a Kormány nem kevés forrásmegvonással jutalmazza. Sajnos a Kormányzat Magyar Munkahelyvédelmi Alap ötletünket sem támogatja akkor, amikor naponta sok száz munkahely szűnik meg a korlátozások miatt, pedig a nemzetközi példák is ezt mutatják jó iránynak. Az egészségügyi rendszerünk tölt el a legnagyobb aggodalommal. Ha nem tudjuk elnyújtani a vírus terjedését és egyszerre kiugróan magas lesz a fertőzések száma, akkor az ellátórendszer egyszerűen összeomlik ugyan úgy, mint az történt a nálunk sokkal gazdagabb Olaszországban. Most fogjuk csak igazán látni azt, hogy mit jelent az, hogy évtizedekig nem törődtünk az egészségüggyel és a benne dolgozókkal.  
– Bár a matek ideje még nem jött el, de van arra nézvést bármilyen prognózis, hogy a kormányzati elvonások mennyire érintik városunkat, térségünket?
– Azt már tudjuk, hogy a gépjárműadó megvonásával 123 millió forinttól esünk el Dunaújvárosban, ami rengeteg pénz. De nézzük a további veszteségeket. Az iparűzési adóból is jóval kevesebbre számíthatunk, ami az egész térséget érinti. Rengetegen veszítik el a munkájukat, a legtöbb kis - és középvállalkozásnak le kellett húznia a rolót. Bizonytalan a gyárak további működése is, hisz ki vannak téve a nemzetközi folyamatoknak, ahol mindenütt lassulást, vagy teljes leállást tapasztalunk. Az már most látszik, hogy nagyon nehéz évek elé nézünk.
– Mindeközben az országos nyilvánosságban az is napvilágot látott, hogy egy feltételezett rongálási ügyben felfüggesztik a mentelmi jogát. Hol tart most ez a történet? És egyáltalán: mit szólt hozzá?
– A mentelmi jogomat az Országgyűlés felfüggesztette nagyon helyesen. Az egész ügyet egy viccnek tartom, hiszen nem követtem el semmit. 2018-ban több száz, ha nem több ezer plakátunkat rongálták meg a kormánypárti aktivisták. Akkor kimondták, hogy ez belefér a politikai, illetve a szabad véleménynyilvánítás kategóriájába. Én ezzel a jogommal éltem, ennyi. De ne menjünk vissza 2018-ig, elég az én kampányomat megnézni. Majd az összes plakátomat megrongálták. A rendőrség azt mondta, hogy ne is próbálkozzak feljelentéssel, hisz ez a fajta cselekmény nem bűncselekmény. Az én esetemben „érthető” okokból ez nem így van. Boldog István mentelmi jogának a felfüggesztést akarták az én ügyemmel árnyékolni. Tenném itt hozzá, hogy őt 1300 millió forint ellopásával vádolják.

– A helyi hírekben legutóbb akkor jelent meg a neve, amikor Pintér Tamás polgármester társaságában önkéntesnek állt, és meleg ételt vitt az ellátást igénylő időseknek. Fontos, hogy megjelenjenek ezek a gesztusok? Fontos, hogy az önkormányzati megnyilatkozásokban sorra-rendre megjelenik a segítségnyújtás eleme, az összefogás szükségességének hangsúlyozása?
– Nagyon! Jó példával kell elöl járnunk, főleg azoknak, akiket a választók a saját szolgálatukra választottak meg. Az ilyen válságos időkben a társadalmi összefogásnak kulcsszerepe van. Egyrészt erőt ad az embereknek, másfelől segíteni tudjuk azokat az embertársainkat, akik ilyenkor nagyon kiszolgáltatottak helyzetben vannak. Nem hagyhatunk senkit sem magára! Fontos tapasztalatszerzés is, hiszen úgy tud az ember a legjobban döntést hozni, ha maga is megtapasztalta, hogy mit kell csinálni. Polgármester úrral mindketten hiszünk abban, hogy nem csak az íróasztal mögött ülve kell feladatokat osztani, hanem bizony meg kell tapasztalni azt is, hogy milyen azokat végrehajtani. Engem nagyon meghat és erőt ad nekem az esti tapsolások programja, vagy akár a Maszkvarró Manufaktúra munkája. Én minden héten vállalok önkéntességet politikustársaimmal, hétvége felé az időseknek fogok bevásárolni. Az, hogy mennyire segítjük egymást, mutatja, hogy milyen erősek vagyunk. És ha erősek vagyunk, akkor a krízisen is könnyebben és hamarabb túl leszünk.

(Fotó: Miklán Klaudia)