Koronavírus, napról-napra, testközelből – K. története

A koronavírus-járvány kapcsán a magyar nyilvánosságból – és vele együtt a közbeszédből – a még mindig viszonylag alacsony esetszám okán jobbára (és: szerencsére) hiányoznak a betegséggel sikeresen megküzdők emlékei; ez volt az apropója annak, hogy a nagy közösségi portálra kitett posztok  nyomán egy rövid helyzetelemzésre kértem a betegségből remény szerint már kifelé tartó, lábadozó barátomat. K. ex-osztálytárs, nézzék, nézzétek el a közvetlen hangnemet – az alábbi anyag több nap messengeres chatelése nyomán született.

Menő levél 1.

K., megírnám a koronacsatát a DO-ra, segítesz? Lenne pár rázós kérdés is, mehet?

Jövő levél 1.

Persze, nálad jó helyen lesz. Nincs titok, és már kifelé jövök, legalábbis remélem!

Menő levél 2.

Penge vagy, kezdjük, lássuk a kronológiát! Mikor szembesültél a betegséggel?

Jövő levél 2. 

A két teszt eredményei után, az elsőt március 27-én, pénteken csinálták, a következőt utána hétfőn reggel. Addig még azzal hitegettem magam, hogy csak egy tavaszi nátha, valami kisebb felső légúti vírus. 

Menő levél 3.

Oké, oké, de hogyan kezdődött? Mi volt az első jel?

Jövő levél 3.

Nyuszi. Egyszerűen kezdődött. Csak elkezdtem köhögni. Ennyi .

Menő levél 4.

És az megvan, hogy hol nyaltad be?

Jövő levél 4.

Igen, vannak sejtéseim, de igazán nem tudom. Ezt meg is írtam az egyik posztban. Körülbelül 5 hete Bécsben voltam a feleségemmel, aki egyébként szintén beleesett, és egy kisebb baráti társasággal. Én 3 hete elkezdtem köhögni, a nejem két-három nappal előttem prudukálta a tüneteket. A barátaim tesztje elsőre negatív lett, amit a lakásukon vettek le tőlük, pedig ők egy időben produkálták a feleségemmel ugyanezeket a jegyeket, aztán viszont a második pozitív. Szóval szerintem Bécsben szedtem, szedtük össze, erős a gyanú, hogy ott lehetett.

Menő levél 5.

Kemény, köszi, a feleségednek és  a barátoknak is kitartást és jobbulást. És mik a tünetek, hogy megy a lefolyás? Tudom, hogy erről nehéz beszélni, mert ugye személyes, meg benne is voltál, nem is egy objektív beszámolót várnék – inkább a tüneteket, érzéseket... ha szabad.

Jövő levél 5.

Az első tünet ez a kis gyenge, majdhogynem semmilyen köhögés. Észre se veszed. Ez tartott pár napig, aztán kezdődött egy laza hőemelkedés – körülbelül két hete. Ami aztán nem megy lejjebb sehogy se, csak mindig följebb, egész durva lázig – 39,6 volt a csúcs, ráadásul szintén nem tompul, a lázcsillapítás ellenére is csak hőemelkedésig csökken. A lázas periódus 6-7 napig tart, ez rettentő gyengeséggel párosul, én gyakorlatilag az ágyból felkelni sem nagyon tudtam. Írtam ezt is az egyik posztban, hogy nem volt étvágyam se, napi egy pirítóst lenyomtam, slussz, egyedül az édes pink lady almát tudtam jóízűen megenni. Mindezek mellé még jön egy nagyon makacs, erős, tényleg durva fejfájás – 6-7 napig nagyon szar. Ráadásul van ennek a nyavalyának egyfajta hullámzása, erről is olvastam később, de tényleg szörnyű megtapasztalni: már kezdenéd úgy érezni, hogy jobb, van egy javuló állapot, jössz ki a gödörből, de aztán megint esel vissza, még mélyebbre, mert akkor már tüdőgyulladás is szerepel a listán. Ennek a legrosszabb periódusnak az első három napját otthon töltöttem, de a bezuhanás után már kórházba kerültem. Itt 4 napot töltöttem eddig, és határozottan javul az állapotom.  A közérzetem jó, lázam már napok óta nincs, az oxigén sokat segít, így köhögni is alig köhögök. A gyulladási értékek is javultak az elmúlt napokban – még a fránya tüdőgyulladásnak kéne elmúlnia, de reméljük, most már lassan az is rendbe jön! 

Menő levél 6.

Ez tényleg durva, de nagyon jó is így olvasni, ilyen pontos összefoglalóval még nem találkoztam, köszi még egyszer! K., arról is írnék pár sort, hogy már a gyógyulás fázisában rendszeresen posztoltál a face-en az érted aggódóknak, és a helyzetjelentések nagyon izgalmasan dokumentálják a hangulatváltozást is, meg jól visszajön, hogy mennyire aggódnak érted a régi cimbik...

Jövő levél 6.

Nem lehetek elég hálás nekik, nektek! Most pihennem kell, várom a teszteket, bízom benne, hogy folytatódik a kedvező trend. Vitaminkúrán vagyok, oxigént kapok a tüdőgyulladásra – lábadozom, bizakodom. És innen, a Szent László Kórházból is üzenem: vigyázzatok magatokra! 

Menő levél 7.

Te is vigyázz nagyon, K., csak semmi kapkodás, pihenj, gyógyulj, fasza lesz minden, és ha túl leszünk rajt, iszunk egy bort már végre!

Jövő levél 7.

Így lesz, Nyuszi, minden jót, vigyázz te is magadra – alattomos kórság, legyen mindenki óvatos vele! 

Jövő levél 8., ráadás, a cikk élesítése előtt 5 perccel érkezett!

Hahó. A mai teszt eredmények kiválóak. Ha reggel nem lesz lázam, akkor hazamehetek!

Nincs tökéletesebb végszó: gyógyulást, K., mielőbb!