Nem álltak le a munkával, ám maximum online versenyezhetnek a jelenlegi helyzetben a Dunaújvárosi Darts Club tagjai.
A koronavírus-járvány természetesen a sportvilág mindennapjait is jelentős mértékben befolyásolta, s ez alól a Dunaújvárosi Darts Club sem jelentett kivételt, árulta el érdeklődésünkre Körmendi Mihály, a DDC elnöke, mikor arra kértünk tőle választ, hogy milyen reményekkel vágtak neki az új szezonnak.
"Egy forduló már lement steel egyéniben, valamint soft egyéniben és csapatban is, szóval a szezont már megkezdtük, s nagy terveink voltak az idénre. Steel kategóriában négy csapattal indultunk volna el, softban hárommal, steel egyéniben összesen huszonnyolcan, míg soft egyéniben kilencen vettünk volna részt az új szezonban. Mindenképpen szerettünk volna bejutni a rájátszásba, ami tavaly sikerült, s ugyan az NB II-be nem jutottunk fel, most ez lett volna a célunk, ám sajnos, mire elkezdődött volna a bajnokság, már le is állították az egészet. Március 12-én volt az utolsó foglalkozásunk, ez egy csütörtöki nap volt, utána hétfőn még felmentünk páran dobálni a klubba, de ekkor már ki volt írva, hogy szerdától bezár az MMK. Így nem volt mit tenni, kedden annak tudatában zártunk be, hogy tudtuk, pár hétig, hónapig nem fogunk dobálni, s most ugye ott tartunk, hogy lassan április vége van, és még mindig nem látjuk azt, hogy miként tudnánk folytatni.
Mint azt a klub első embere elárulta, az edzéseket otthon meg tudják azért oldani, s még online meccseik is vannak, ám ezek természetesen nem helyettesíthetik teljes mértékben az igazi versenyeket.
"Jelenleg mindenki otthon gyakorol, megvannak az edzéstervek, amit vagy a darts honlapjáról tudnak letölteni, vagy én adtam ki a versenyzőknek sőt, vannak a klubon belül online versenyek is, méghozzá egy olyan programon keresztül, aminek köszönhetően a játékosok otthon is látják, hogy a másik mit dob. Van, akinek tetszik ez a fajta versenyzés, de én nem tartozom közéjük, mert így nagyon személytelen a játék, a dartsnak az adja a hangulatát, hogy ott vagy az ellenfeleddel a táblánál, s úgy versengtek egymással. Hasonló a probléma az otthoni edzésekkel is, sokan mondják, hogy milyen jól dobnak, aztán, amikor eljönnek a klubba, már nem megy annyira jól, hiányzik otthon az a stresszhelyzet, ami akár egy közös edzésen, vagy a versenyen megvan. Persze vannak gyakorlatok, amiket otthon, egyedül is el lehet végezni, de az igazi tudás az a versenyen jön ki mindig.
A vírushelyzet miatt sajnos legnagyobb versenyét is le kellett mondania az egyesületnek, s mivel a folytatás is teljesen bizonytalan, még megjósolni sem tudják, hogy mikor rendezhetik meg az ötödik Dunaújváros Steel Opent.
Képek: DO-archív
"Ez a jelenlegi helyzet annyi feladatot ró most rám, hogy a harminckilenc versenyzőnknek figyelemmel kísérem a napjait, van egy zárt csoportunk, ott tartjuk egymással a kapcsolatot, s természetesen mindenkinek nagyon hiányzik a közös munka, a versenyzés, s a legrosszabb az egészben az, hogy még mindig nem látjuk ennek a helyzetnek a végét, s nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Közben persze tartom a kapcsolatot a szövetség elnökségével is, de ők sem tudnak még semmit, az biztos, hogy rengeteg nagy verseny elmaradt, sajnos ezek közé lehet sorolni a mi versenyünket is, az 5. Dunaújváros Steel Opent, melyet májusban rendeztünk volna meg. Már a szervezés kellős közepén álltunk, amikor ezt le kellett mondanunk. Már az új táblákat, az érmeket is megvettük, a serlegeket megrendeltük, pont a támogatókkal egyeztettünk, amikor le kellett állítanunk a verseny szervezését, s az a legnagyobb baj, hogy azt sem tudjuk, idén meg lehet-e rendezni a viadalt. Hiába indítja el ugyanis a szövetség esetleg fél év múlva a különböző programjait, még nem látni, hogy milyen intenzitással vágna neki ennek az idénynek, s befér-e a tornánk az idei versenynaptárba, vagy csak jövőre lehetne megtartani. Ebben az esetben egyértelműen nekünk kell alkalmazkodni a szövetség versenynaptárához, bár nyilván az lenne a legjobb, ha még idén sort tudnánk keríteni a viadalra, mert egyrészt a klubnak is bevételt jelent, másrészt eddig is nagyon jók voltak a visszajelzések. Sok mindent tehát nem tudunk tenni, dolgozunk, amit lehet, s közben persze reménykedünk, hogy minél előbb véget ér ez a helyzet, s visszatérhetünk a táblák elé.
