Boldog születésnapot, Dunaújváros!

"(...) 1950 áprilisának napjaiban egy megdöbbentő hírt kaptam Szöges János főmérnöktől, aki a budapesti Gyárépítő Vállalat vezető főmérnöke volt, és akinek munkakörébe tartozott a Mohácson épülő Vasmű Kombinát építésének vezetése. Közölte velem, hogy Mohácson megkezdett építkezést nem folytatjuk tovább, mert a Dunai Vasmű Kombinát Dunapentelén épül."

A karók kitűzve – kezdődhet!

"(...) Az utasításnak megfelelően úgy az építési anyagot, mint a munkaeszközöket rendben az elszállításhoz tároltuk, illetve előkészítettük, és a hajó megérkezése után nyomban megkezdtük a hajó megrakását. Emlékezetem szerint az első hajó körülbelül április 27-én elindult a szállítmánnyal Dunapentelére. A szállítmány első része a 4,5 kilométer hosszúságú iparvasúti sínekből és az azok tartozékaiból állott, mert tudtuk, hogy ezek Dunapentelén a legfontosabb eszközök, miután a sok anyag szállításához nélkülözhetetlenül fontosak."
"1950. április 28-án érkeztem Dunapentelére, szakadó esőben. Az eső úgy esett, mintha vederből öntötték volna alá. Kénytelen voltam a fal mellé húzódni, és azon gondolkoztam, hogyan fogom csomagjaimat a körülbelül 200 méter távolságra levő Jancsik vendéglőbe szállítani. Pár perc múlva egy hosszú cigánygyerek állt elébem és azt mondta, adjam oda neki a csomagjaimat, és ő  majd elviszi azokat a vendéglőbe. (...) 
A Jancsik vendéglőben arról érdeklődtem, hogy itt a területen vannak-e mérnöki előmunkálatokra való karó-kitűzések. Az egyik ember, Trilovics Lajos pentelei lakos nagyon kedves volt hozzám, érdeklődött jövetelem céljáról. Közben pár fröccsel kínáltam meg a vendéglőben levő embereket, és Trilovics felajánlotta, hogy ő nekem rögtön szállást keres. Ő emlékszik arra is, hogy itt látott mérnöki kitűzéseket. Egy helyen pontosan emlékszik, hogy a gulyakijáró után, az erdő szélén, Keresztesék földje mellett látott egy karót, és azt mérnöki munkának tartja."

Gyárat, várost építenek

"(...)Én kezdtem a magyarázást Lengyel és Hermann elvtársaknak, hogy nincs igazuk, mert én nagyon jól ismerem az ilyen nagyobb munkálatokat, és nem lehet egy-két nap alatt 3-400 embert munkába állítani, mert ezek között van egy nagy rész, aki azt sem tudja, hogy a lapátot, vagy a csákányt hogyan kell használni. Ugyancsak kijelentettem nekik, hogy két héten belül nem lesz Pentelén, de még a járásban sem munkanélküli ember, és egy hónap múlva  pedig maguknak fog főni a fejük, hogy honnan tudnak nekünk munkaerőt biztosítani. Maguknak fogalmuk sincs arról, hogy mi épül itt. Nemcsak a sikló építését kezdjük meg. Itt egy gyárat és egy nagy várost fogunk építeni. 

Az emberek kinevettek, nem hitték el és azt mondták a hátam mögött (jól hallottam), hogy jó nagy dumája van a pasasnak. Azért akar bennünket félrevezetni, hogy idegenből hozhasson munkásokat. Én kénytelen voltam rövid határozott kijelentéseket közölni, mert én tudtam, hogyha én legalább 30 jól ismert kubikust nem hozok ide a munka megkezdésére, akkor nem tudom a munkát megkezdeni. 
Még aznap, április 29-én vonatra ültem és Abonyba utaztam a kubikusokért – és május 2-án az utasítás szerint hozzákezdtünk a sikló építéséhez."

A teljes napló a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon olvasható el az alábbi címen:

Garancz István naplója (katt) >>