"Téli este Sztálinvárosban. Sűrű, gomolygó köd. A hatalmas épületekből alig-alig látszik valami, a körvonalakat, a nagyság méreteit csak sejteni lehet.
Ha keresed szocialista városunk nagyszerűségét, ha szemtől-szembe akarsz állni a Sztálin Vasmű építőivel, a harcokban, hősi csatákban edződő újtípusú emberekkel, keresd meg a Főteret és lépj be a modern mozipalota nyolcszáz személyes nézőterére – ott is megtalálod. Nem nyolcszáz személlyel találkozol itt. A széksorok között, a terem végében jóval többen szorongnak." (…)
"Szabó Imre sztahanovista brigádja egy nap alatt két-háromnapi munkát végzett. Mezei Lajos brigádja 790 órás betonozási munkát 450 órában teljesítette. Adamaski Lőrinc sztahanovista kőművesbrigádja békeműszakot kezdeményezett, amelyhez Kőszegi András ácsbrigádja és Dukai András segédmunkásbrigádja nyomban csatlakozott: Rőder Béla sztahanovista felhívására elvtársi segítséget nyújtottak a termelésben lemaradt dolgozóknak.
Ez a munkalendület emelte a moziépület falait." (…)
"A nézőtér elsötétül. Ez a csend az áhitat és várakozás csendje. Amikor a mozivásznon először jelenik meg Sztálin elvtárs drága alakja – hatalmas erővel zúg fel a taps. Sztálinváros építői ezzel a lelkesedéssel, szeretettel nyitják meg első filmszínházukat."

Figyelem, fontos: a várostörténeti blog egész sorozatot szentelt a mozicentrum történetének, az idézett riport a sorozat első darabja, az alábbi címen olvasható:

Sztálinváros, Dózsa-filmszínház (katt) >>