"Elment a Tupo!

Mostantól ne keresd a meccsek előtt a szokásos szotyi, vagy a tökmag porciódért, a megbízhatóként tálalt baráti, és bizalmas információkért, mert már másutt tartja fönt a hivatalát. Ahogy egy barátom írta nekem, "elment a focija után"…
Földvári gyerekként ő is rúgta a labdát. Tizenhat évesen került a csapatba, a Megye I-ben harcoltak a sikerükért. A gyepről ugyan ő is kiöregedett, de a foci és a sport iránti szeretete örökre megmaradt.
Talán te sem tudtad a polgári nevét Pataki Istvánnak, mert sanszos, hogy hivatalosan mindannyian Tupóként anyakönyveztük az emlékeink közé. Remélem, téged is megkiabált legalább egy-két alkalommal, mert ha nem, akkor a válladon, a melleden és csak az ilyen régi vágású profik által látható módon, a szívedben hordott tetszőleges csapatzászlódtól függetlenül, nem is látszottál igazi szurkolónak! Ő az volt. Megismerte a maga fajtáját.
Mindig valami hasonló külsővel láttam, mert kortalannak tűnt, pedig az idén betöltötte a 78. évét. Bácsinak kevesen, talán a legfiatalabbak, és a jó messzi vidékről (először) érkezők szólították.
Sajnáljuk, hogy így döntöttél és elmentél a többiek után. Jó és keserű évek állnak mögöttünk. Te és mi, ünnepként éltük meg a meccsek hangulatát. Nyugodj békében!"

(Forrás: Dunaújváros Futsal - facebook; illusztráció: DO/NSO)