"A város közepén, a Vasmű-szálloda mögött: transzportőr, árkok, homokhegyek. Maga a szálloda ideiglenes, de lépcsőháza falán festmény lóg. A Sztálin-úti üzletsorban virágosbolt, Röltex és egy másik üzlet kirakatában 100-as Csepel. A Bartók Béla-úton, amely a Sztálin-utat keresztezi, különös éles madárhangon csiripel a tégla- és sóderszállító csillék egyik vontatómotorja.
Sztálinváros. De ez a kép, bár jellegzetes, megközelítően sem pontos. Sztálinváros már város: utcái vannak, terei, két iskolája, óvodái, mozija és szabadtéri színpada, üzletháza s csak a csepeli sportstadionhoz mérhető stadionja – ötezer lelátóhellyel."
"A hatalmas, mindenütt jelenlévő építkezés, az éppen elkezdett, féligkész, felhúzott épületek mellett új jelenségeket dajkál már. Nem házak: utcák készültek el már egészen. S itt, a kamrák ablakából befőttesüvegek ragyognak, másutt teniszütők láthatók, az erkélyen gyermekek hancúroznak, – egybe több a háztömb, amelynek közepén már működik az óvoda, homokozóval és vízmedencével. Egyre több a család."
"Döme József öttagú brigádja. Persze nem ők egyedül. De ismerik az öt emelet minden zugát, ahogy ismerik az egész utcasort, amely őrzi kezük nyomát. Ötük közt három sztahanovista, Rákosi elvtárs születésnapjának tiszteletére szerezték meg a jelvényt. A sztahanovista otthonban laknak, ketten alszanak egy szobában. Csak Fock Ferenc elvtársnak van már önálló lakása: ő családos ember, neki dukál leginkább. Ő már idevaló, egészen, teljesen formaszerint is: sztálinvárosi az állandó bejelentője…
A nyolchónapos Farkas Lacika már Sztálinváros szülötte. Vele együtt fejlődik az ifjú város, nőnek a házak és a házsorok."

„Jó munkáért – jó mulatást címmel hirdetik az Operaház és a Nemzeti Színház művészeinek fellépését. Valóban jó. színvonalas mulatás volt. Az éttermekben olcsó, minőségi ebéd főzését vezetik be. Most majd az építkezéseken helyi konyhán is főznek friss ételeket, hogy ízletesen és jól étkezzenek az építők. Már vezetik az első épületekbe az Erőmű fáradt gőzét és októberben megindul ezekben a házakban a központi távfűtés. Még az ideiglenes barakklakások mellé is építenek ideiglenes, de korszerű bölcsődét, hogy könnyítsenek a fiatal anyák gondján. (…)
A fiatalság városa ez. Azoké az építőké, akik sokat adnak az országnak és sokat kapnak tőle. S amíg épít az ember, addig mindig fiatal…”

A teljes összegzés a várostörténeti blogon olvasható – itt!

A fiatalok városát építik (katt) >>

(Archív fotó: DunaújvárosMesélPontHu)