Az örök derűs szépkorú az alpolgármester érdeklődésére szívesen kezdett időutazásba. Beszélt egyebek mellett arról, hogy egyetemi tanulmányait Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végezte. A diploma megszerzését követően először a Szent István Kórház gyermeksebészetén, majd a Szent László Kórház gyermek infektológiáján dolgozott. 1954-ben szakvizsgázott gyermekgyógyászatból, és még ebben az évben városunkba költözött. Növekvő családjának itt ígértek lakást, mert a gyorsan fejlődő, fiatalok lakta városban különösen sok gyermek született. Az idő múlásával szakmailag és emberileg is különös szerencsének tartotta, hogy hosszú, 79 éves koráig folytatott orvosi munkája során első pacienseinek nemcsak a gyerekeit, de az unokáit is elláthatta.
Munkáját 1975-ben Miniszteri Dicsérettel ismerték el, rá 10 évre pedig Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült.

1985-ben vonult nyugdíjba, ám azt követően is aktív maradt, hiszen rengeteg ügyeletet és helyettesítést elvállalt. Lányai szerint sok munkája ellenére ők voltak a fő haszonélvezői édesapjuk különleges gyerekszeretetének, amely nyilvánvalóan döntő szerepet játszott abban, hogy egyikük éppen a gyermekgyógyászatot választotta.
Ebben az évben nemcsak 70 éve vehette át diplomáját, hanem szeptemberben 70. házassági évfordulóját és 95. születésnapját is ünnepli feleségével, lányaival, négy unokájával és immár négy – sőt, pár hónap múlva öt! – dédunokájával. Mindennapjait ma már bevásárlással, olvasással, virágjainak gondozásával tölti.

(Fotó: Végh Zoltán)