Az alapvető városi kutyatartási etikett egyik főszabálya, hogy a gazda elsődleges célja a kutya ösztöneinek kielégítése. Ebbe az etetésen, itatáson kívül természetesen a foglalkoztatási is beletartozik – első olvasásra talán meglepő, de most a póráz nélküli élet mellett török lándzsát.
A harmonikus gazdi-kutya kapcsolat eléréséhez a fent említett triász egyensúlya kell. Az elérésében sokat segít, ha tudjuk az általunk választott fajta igényeit. Ez keverék kutyáknál persze nehezebb, de ha figyelmesek vagyunk, egész hamar kiderülhet, mit is szeretne. Itt jön a bökkenő.
Inger kell a kedvencnek!
Gyorsan kiderül ugyanis, hogy bizony nem elég minden nap ugyanakkor, ugyanoda, ugyanazokhoz a kutyákhoz levinni kedvencünket. Hosszú távon az ingerszegény élet viselkedésproblémákat okoz.
És itt jön a képbe a fő témánk: elengedhetetlen a póráz nélküli séta, a sport, a foglalkozás –szerencsére térségünkben rengeteg zöld terület áll a kutyások rendelkezésére, ahol tudnak kedvükre csatangolni a gazdik a kutyákkal. Mindemellett több kutyás társaság is összeverődött a kutyások által látogatott frekventált helyeken. Ezeknek a csoportoknak a dinamikája már több órányi együttléten alapul, így az első és legfontosabb szabály, hogy kérdés nélkül ne engedjük oda a kutyákat ilyen csoportokhoz. Ez azért fontos, mert elkerülhetjük a nagyobb összezörrenéseket.
Amikor a kutyánk a többi kutyával játszik, és ismerősök vesznek minket körül, hajlamosak vagyunk lazítani a kontrollt. Ez több szempontból is helytelen:
– bármikor baleset történhet, mert nem segítünk a konfliktusok megoldásában
– a kutyánk elszaladhat, mert máshonnan nagyobb ingert kap
Előre az arany középúton!
Az sem jó, ha séta közben folyamatosan zargatjuk négylábú társunkat. Tapasztalataink szerint két véglet jelenik meg sétáltatás közben; vagy túl sokat beszélnek a kutyához ("ne menj oda, hagyd, fúj, elég, gyere már vissza") vagy pedig egyáltalán nem beszélnek a gazdák a kutyáikhoz és lemaradva a helyzetekről már csak utána kiabálnak az ebnek, majd sűrű elnézést kérnek a másik gazditól. Természetesen itt is az arany középút vezet el a célig – vagyis határozottan, de csak kellő mértékben instruáljuk a kutyát a póráz nélküli időszakban, különben egyszerűen “betelik” a kutyánk agya.
Sétálás esetén többedmagunkkal ugyanúgy hajlamosak vagyunk lazítani a kontrollon, ami a fentebb említett következményekhez vezethet.. Fokozott ingerkörnyezetben (erdőben, mezőn) erre még jobban figyelnünk kell. Főleg ha tudjuk, hogy kutyánk hajlamos elszaladni a felbukkanó vadak után.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a kutyával való közös póráz nélküli programok nem arról szólnak, hogy a gondolatainkba révedve csak önmagunkra figyeljünk. Ilyenkor az ember ki tud kapcsolni és el tudja felejteni a mindennapos gondokat – még úgy is, ha közben a kutyájára fókuszál. A folyamatos kommunikáció, cselekedeteinek figyelése rengeteg örömteli pillanattal ajándékozhat meg minket –, az önmagában csodálatosan komplex viselkedéssorozattal, ahogyan feltérképezi a környezetét. Kár lenne kihagyni egy kis mobilozásért.
Czibere Cecília – Duna Dog Center
(Fotó: Végh Zoltán)
