Az előző cikkekben tényeken alapuló, biztos dolgokat osztottam meg veletek a városi kutyatartási etikettel, pontosabban a póráz nélküli foglalkozásokkal kapcsolatban. Most egy kicsit ingoványosabb, jobbára ugyanakkor tapasztalati tényeken alapuló tudásról írok.
A póráz nélküli séták elég megosztó érzelmeket váltanak ki a gazdik nagy többségéből. Van, aki imádja – csak ne kelljen pórázt rakni soha a kutyára sehol. A másik tábor pedig szenved, mert bár elengedi a kutyáját, de közben retteg, hogy mikor jön másik kutya szembe, hol viszi el legközelebb valamilyen szag a kutyát, vagy mit fog legközelebb felenni.
Az utóbbi gazdákhoz szeretnénk igazán szólni.
Higgyétek el, egyik kutya sem tökéletes!
Minden kutya egyedi és igenis sajátos igényei vannak, hiába állítja Manci néni a kutyafuttatón, hogy márpedig a te állatodnak szó szerint kutya kötelessége játszani és kijönni minden másik kutyával (mert nem), vagy mindig az első pisszentésre visszajönni (mert nem). A feladat ez esetben számunkra adott, és egyetlen tanáccsal összefoglalható: valós elvárásokat támasszunk a kutyáink felé!
A legfontosabb az, hogy bízzatok önmagatokban, a kutyáitokban és a közöttetek lévő dinamikus és bizalmi alapú kapcsolatban. Nálatok senki nem ismeri jobban őt.
Nincs azzal semmi baj, ha nem élvezi a többi kutya társaságát, és inkább veletek labdázik, tanul vagy csak bóklászik. Azzal sincsen, ha elviszik a szagok, addig, amíg kontrollálható. A gond ott kezdődik, amikor a kutya veszi át az irányítást.
Van pár alapszabály, amit mindentől függetlenül be kell tartani:
– ha idegen kutya keresztezi az utatokat, hívjátok be a sajátot, és kérjétek erre a másik gazdit is; ezt követően mehet az ismerkedés
– ha félős a kutyátok, akkor se kapjátok fel, csak hívjátok be, és vagy váltsatok irányt, vagy mindig legyen mögöttetek a kutyátok, és kérjétek meg a másik gazdit, hogy hívja be az övét
– ha kitámadna a kutyátok, tegyétek magatok mögé kontrollált helyzetbe, és kérjétek meg a másik gazdát, hogy hívja be az övét; ha ez nem sikerül, akkor marad az irányváltás és eltávolodás lehetősége.
Talán ennyi, amit jó tanácsként tudunk mondani.
A póráz nélküli séták alapja a harmonikus kapcsolat.
Ennek hiányában rettenetesen sok negatív stressz ér titeket és a kutyákat is – ami viszont egyértelműen kapcsolatromboló hatású. Sajnos ez akár odáig is fajulhat, hogy a gazda már semmilyen körülmények között sem meri elengedni a kutyáját. Ezt sosem szabad megvárni. Ha ezt érzitek, vagy csak felmerül bennetek, hogy ne is legyen póráz nélküli séta, mindenképpen kérjétek kutyaiskola segítségét!
Czibere Cecília – Duna Dog Center
(Fotó: Végh Zoltán)
