Ugrás a tartalomhoz Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez a honlapon
Címlap

Top nav left

  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő
2025. dec. 24. Ádám, Éva
FacebookYoutube
  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
főoldal
Menü
Dunaújváros Hetilap

"... 1956 az emberi méltóság forradalma volt"

Közélet
emléknap
ünnep
1956-os forradalalom

facebook megosztás

doszerk - 2020. okt. 23., 17:24

A temetői Kopjafánál Gyöngyössy Csaba, a Bánki Donát középiskola volt igazgatója, a Modern Művészetért Közalapítvány kuratóriumi elnöke mondott emlékbeszédet. A szöveget teljes terjedelmében közöljük!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Tisztelt ünneplő közönség!

Azért vagyunk ma itt, hogy tisztelegjünk az 1956-os forradalom emléke előtt és emlékezzünk azokra a mártírokra, akik az életüket áldozták a zsarnokság elleni küzdelemben.
Az ünnep mindig lehetőséget kínál arra, hogy elgondolkozzunk múltunkról, jelenünkről, jövőnkről. Megfogalmazzuk magunkban azokat a tanulságokat, amelyeket egy ilyen történelmi esemény kínál.
 '56 emléke – amelynek pátosza ma már jószerint fölidézhetetlen – annyit megérdemel, hogy tisztán őrizzük meg. 
Önmagunknak és önmagunkban. 
Közösen. 
Én azt hiszem, Bibó Istvánnak van igaza, amikor '56-ot az emberi méltóság forradalmának nevezi. 
Emberi méltóságunknak szerves része nemzettudatunk és szabadságigényünk. 
Egy váratlanul kitört forradalom gyors győzelme a nemzetet sosem remélt egységbe forrasztotta. Nehéz erről pontosan és szépen beszélni, mert hirtelen minden azonossá vált önmagával, a vérben és a lőporfüstben olyan szavak is újjászülettek, mint szabadság, haza, hős – és egyszerre elkezdték önmagukat jelenteni.
Mi volt az ami kiváltotta a felkelők robbanásszerű tiltakozását?
A szabadságnak és az igazságnak a hiánya.
Egy agresszív kisebbség a szovjet megszállók segítségével rá akarta erőltetni az akaratát a többségre.
A kommunista párt emberei kerültek minden vezető pozícióba, nem a szakértelem, a tehetség számított, hanem a párthoz való hűség.
A hírhedt jelszó: aki nincs velünk, az ellenünk van.
A politikai ellenfeleket, másként gondolkozókat ellenségnek nyilvánították, bebörtönözték, megölték.
Központosították a sajtót, amely a hazug propagandát terjesztette, dicsőítették a párt politikáját, bevezették a cenzúrát.
Többek között ezek voltak azok az okok, amelyek végül a tiltakozáshoz vezettek.
Ötvenhat mindenkié: ha annyiféle volt is, ahány a résztvevője, ötvenhat egy volt és kikezdhetetlen: olyan, mint a csiszolt gyémánt, amelynek valamennyi sík felülete másként töri, más szögben veri vissza a fényt: ötvenhatról leválaszthatatlanok a reformkommunisták, leválaszthatatlan az Irodalmi Újság, a Petőfi Kör, leválaszthatatlan a nép mellett döntő s a döntése mellett holtáig kitartó kommunista mártír-miniszterelnök s mindazok, aki mellette voltak, 
leválaszthatatlanok az egyetemisták és a pontjaik, leválaszthatatlanok az utcán, a kölyökfelkelők, akik a győzelem oldalára billentették át a történtek mérlegét, leválaszthatatlanok a gyárat birtokba vevő munkások, a munkástanácsok, 
leválaszthatatlanok a földkönyvet égető falvak, a Budapestet élelemmel önként ellátó parasztok, a hadsereget hírekkel folyamatosan tápláló vasutasok, a szovjet erőkkel a harcot kétségbeesetten fölvevő katonák, a döntésüket bíróság előtt halálig vállaló főtisztek és olykor a parancs ellenére is tovább harcoló kiskatonák, 
a felfegyverzett és a bányát fegyverrel védelmező, sztrájkoló bányászok, az életüket az utcakövön áldozó kis csövesek, akik, ha el nem estek és föl nem kötötték őket, a börtönben Kossuth-címert tetováltak a szívük fölé, 
leválaszthatatlanok a szabadságharcosokat és szovjet katonákat a tűzvonalból egyaránt kimentő orvostanhallgatók, leválaszthatatlan Maléter és Pongrácz, Angyal István és a Falábú Jancsi, Wittner Mária és Brusznyai Árpád, Szigethy Attila és Nagyéri százados, 
leválaszthatatlan Mező Imre és a Köztársaság tér minden halottja, 
leválaszthatatlan még az a kiszállásról gyanútlanul hazatérő gépkocsivezető is, akit huszonötödikén lőttek agyon a Földművelésügyi Minisztérium előtt,
leválaszthatatlan, aki újságot írt, aki fényképezett, aki rádióadót működtetett, s aki a szobája magányában vezette a történtek naplóját. 
Mindegyikük arca, mindegyikük tette ott csillog az üvegnél keményebb gyémánt, a mi közös ötvenhatunk egy-egy csiszolt és csillogó felületén.
Tíz nap múlva az eufóriában élő nép számára, váratlanul jött a brutális megtorlás.
Hősi, rövid fegyveres ellenállás a kíméletlen túlerővel szemben. Rögtön meg kellett tapasztalni, hogy a lelkes nyugati biztatás, valódi támogatást nem jelent, rá kellett döbbenni a teljes kiszolgáltatottságra.
Egyre kisebb, a magukra maradó csoportok és egyének politikai ellenállása, erőfeszítése, a menthető megmentésére – de a megmenthetőnek látszó egyre zsugorodott egészen a nulláig.
Eközben egyre szaporodó egyéni, családi és közösségi konfliktusok, tragédiák, amelyeket már nem a forradalom győzelmének emelkedettségében kellett és lehetett elviselni, feldolgozni, hanem az elnyomatásban.
A karácsony sem hozott békét, megnyugvást. A konfliktusok, tragédiák folytatódnak: januárban elkezdődtek a kivégzések, s tartottak 1961-ig – havonta átlagosan nyolc-tíz.
A gyárakban, üzemekben a munkástanácsok vezetőit, hangadóit letartóztatták, perbe fogták, elítélték, kivégezték.
Azok, akik őket megválasztották, velük egyetértettek tovább dolgoztak, éltek egymás mellett. A kihallgatottak, tanúk, kisebb vádlottak besúgói ajánlatokat kaptak, vagy vállalták vagy nem, de aztán ők is éltek a többiek között.
Az írók közül az egyiket letartóztatják, elítélik, a másik Kossuth-díjat kap: majdnem ugyanazt gondolták és mondták, de az egyik többet szerepelt, és amit mondott, nyilvánosan mondta. 
Aztán később gondoskodtak róla, hogy a börtönben lévő megtudja, mit mondott vagy írt alá '56-tal kapcsolatban az, aki kint maradt. 
A vádiratokban, ítéletekben azt tüntetik fel a tömeghangulat kezdeményezőjeként, aki a leghangosabb volt, pedig sok esetben csak ő az, akit legjobban elragadott a tömeghangulat.
Az eredmény: egymás ellen fordított-fordult emberek, mindenki hordoz sebet, rossz lelkiismeretet vagy félelmet – és ugyanaz a nép, amely a forradalom alatt tankok elé ugrott, amely nyitott kosarakban gyűjtötte a pénzt a halottak családtagjainak, a sebesülteknek, amely megakadályozta azt, hogy a betört kirakatokból bármi is eltűnjék, most fél, hallgat, hazudik, vádol, besúg.
1989-ben a szovjet birodalom összeomlása után visszakaptuk függetlenségünket és elkezdhettünk egy demokratikus rendszert felépíteni. 
Amiért '56-ban hőseink küzdöttek, mi megkaptuk ajándékba a sorstól.
A feladat nem volt könnyű, hiszen egy csődbe ment gazdasági rendszer romjain kellett egy új politikai és gazdasági rendszert felépíteni.
Ez a folyamat zajlik most is.
A demokrácia egy lehetőség, egy keret, amellyel lehet élni és visszaélni.
Nekünk ma az a feladatunk, azzal tartozunk '56 emlékének, hogy megvédjük a demokrácia alapelveit.
Ha azt látjuk, hogy egy agresszív kisebbség rá akarja erőltetni az akaratát a többségre,
meg akarja mondani, hogyan éljünk, mit gondoljunk, miben higgyünk,
ha azt tapasztaljuk, hogy a vezetői kinevezéseknél nem a tudás, a szakmai hozzáértés a döntő, hanem újra a párthoz való tartozás, a szervilizmus,
ha a politikai ellenfeleket újból ellenségként kezelik,
ha azt halljuk, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van,
ha a pályázatokon, közbeszerzéseken nem a legjobbak, hanem a hatalmon lévő párthoz hű emberek nyernek,
ha azt tapasztaljuk, hogy a közpénzből finanszírozott sajtó a hatalmon lévő párt propagandáját szolgálja,
akkor gondoljunk arra mit szólna ehhez Angyal István, Mansfeld Péter és a pesti srácok – az ötvenhatosok.
Nem hiszem, hogy örülnének annak, hogy 64 évvel 1956 után találkoznak olyan jelenségekkel, mint amilyenek ellen akkor küzdöttek.
Ma könnyebb helyzetben vagyunk, mint az 56-osok, nem kell tartanunk attól, hogy jön a fekete autó, nincs csengőfrász, nem kell félnünk, hogy veszélyben az életünk, ha a véleményünket elmondjuk.
Ezért még inkább kötelező felemelni a hangunkat, ha azt látjuk, hogy visszaélnek a demokráciával, kiüresítik a fontos demokratikus intézményeket, korlátozzák, ellehetetlenítik működésüket, és a hatalmon lévő párt saját embereit ülteti minden fontos vezető pozícióba.

Bibó István azt mondta, 1956 az emberi méltóság forradalma volt. Ne hagyjuk ezt beszennyezni, védjük meg a demokráciánkat! Ezzel tartozunk 56 emlékének!

(Fotó: Végh Zoltán)
 

A rovat további hírei: Közélet

Tizenöt napirend ügyében döntöttek a képviselők a csütörtöki közgyűlésen

Tizenöt napirend ügyében döntöttek a képviselők a csütörtöki közgyűlésen

2025. júl. 17.

A nyár kellős közepén is vannak határidős feladatok, amelyekre reagálnia kell az önkormányzatunknak. A csütörtöki közgyűlés összesen 15 kérdésben foglalt állást, ezek között módosítások, változtatások, szerződés hosszabbítás, pályázati kiírás szerepelt.

Elengedhetetlenek a város fejlődéséhez az EU-s pályázatok

Elengedhetetlenek a város fejlődéséhez az EU-s pályázatok

2025. júl. 17.

Az Európai Unió által finanszírozott pályázatokról beszélt legutóbbi sajtótájékoztatóján Szabó Zsolt alpolgármester, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a város tovább fejlődhessen, és élhetőbb, fenntarthatóbb környezetet biztosítson a lakosság számára.

Önkéntesek, figyelem, már tart a nyári véradókampány!

Önkéntesek, figyelem, már tart a nyári véradókampány!

2025. júl. 16.

Nagyszabású nyári kampányt kezdett az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSz) és a Magyar Vöröskereszt (MVK). A kezdeményezés jelmondata mindennél többet mond: „Amíg te pihensz, a véred életet ment!” A lokális helyzetről is beszámolunk!

Megújult a lépcső a védőnői tanácsadónál

Megújult a lépcső a védőnői tanácsadónál

2025. júl. 15.

Ígéretet tettek, így megvalósították – a 4. választókerületben újabb fejlesztés készült el. A Martinovics utcában található védőnői szolgálat mellett a lépcső kiegészült egy lejáróval és korláttal, melynek köszönhetően a babakocsival érkező kismamáknak is egyszerűbb lett a közlekedés.

Édes megtiszteltetés: tarolt a CsoKiss Csokoládé Manufaktúra bonbonja

Édes megtiszteltetés: tarolt a CsoKiss Csokoládé Manufaktúra bonbonja

2025. júl. 14.

A CsoKiss Csokoládé Manufaktúra városunk egyik édes ékköve – nemzetközi színtéren is híresek minőségi csokoládékülönlegességeikről. A közelmúltban újabb megtiszteltetésben volt részük, ugyanis abszolút győztesek lettek az Év pálinkás bonbonja versenyén.

Hegyekben állt a tilosban lerakott zöldhulladék

Hegyekben állt a tilosban lerakott zöldhulladék

2025. júl. 11.

Visszatérő probléma ellen lépett fel Mezei Zsolt városüzemeltetésért felelős alpolgármester – a Barátság városrészben ismeretlenek a közterületre rakják le a nem kívánatos zöldhulladékot. A helyzet nemcsak bosszantó, hanem költséges is: az elszállítása minden esetben a városi büdzsét terheli.

"... mindig is a munkából élő emberek városa volt"

"... mindig is a munkából élő emberek városa volt"

2025. júl. 11.

Dunaújváros adott otthont a Vasas Szakszervezeti Szövetség éves vándorgyűlésének, a 35. VASAS Nyári Egyetemnek. A várost Szabó Zsolt gazdasági alpolgármester képviselte, aki köszöntőjében a szolidaritás fontosságáról beszélt.

  • További hírek

Friss hírek

  1. Ünnepi ajándékpercek az Élesztő közösségétől

  2. Karácsonykor is előzzük meg a tűzeseteket!

  3. DSTV: a birkózók is elbúcsúztatták az évet

  4. "A közösség ereje ilyenkor válik igazán láthatóvá..."

  5. Csábító üzenetek, súlyos következmények

Videók

Embedded thumbnail for Ünnepi ajándékpercek az Élesztő közösségétől

Ünnepi ajándékpercek az Élesztő közösségétől

Embedded thumbnail for DSTV: a birkózók is elbúcsúztatták az évet

DSTV: a birkózók is elbúcsúztatták az évet

Embedded thumbnail for DSTV: jótékonyság a Restiben

DSTV: jótékonyság a Restiben

Top hírek

  1. Bréking: lakástűz a Hold utcában – a mentőket is bevetették (FRISSÍTVE)

  2. Életet mentettek a dunaújvárosi rendőrök

  3. Rablás miatt tartóztatták le a buszmegállók üvegtörőjét

  4. Új kezdeményezés valósul meg Dunaújvárosban

  5. Kis-Magyarország, NER-tempó – apróság, de szóra érdemes

Galéria

A szeretet lángja is ég

Az öröm rózsaszín gyertyája is fénylik (galéria) - fotó:

Az öröm rózsaszín gyertyája is fénylik (galéria)

DKSE évzáró (2025) - fotó:

DKSE évzáró (2025)

Dunaújváros Hetilap

XIV. évfolyam 50. szám - 2025.12.19.

2025. © DS Média Kft. •  Médiaajánlat • Szerzői jogok • Adatvédelem • Impresszum • Közéleti hetilap • RSS

  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő