Elismerések az ünnepen – méltatásokkal

Bali Attila

Bali Attila tősgyökeres dunaújvárosi: itt született, itt nőtt fel és tanulmányait is itt végezte. A sport kiemelt szerepet játszott az életében, hiszen több éves jégkorongos múltra tekint vissza. Kercsó Árpád tanítványa volt. Edzője úgy fogalmazott: "Akkoriban Attila volt a dunaújvárosi hoki mozgatórugója. 18 éves koráig volt ifi válogatott. A sporthoz is alázattal állt, amelynek szeretete a mai napig megmaradt benne. Lenyűgöző lexikális hoki tudása van."
Tanulmányai is a sport irányba mozdultak: 2019 márciusáig a Lorántffy Zsuzsanna Szakközépiskola testnevelő tanára, azóta pedig a Tourinform Iroda főmunkatársa. Egyfajta missziójának tekinti, hogy a város múltját és jelenét megelevenítse: szabadidejében rengeteget tett és tesz is ezért. Városunk életével kapcsolatos archív fotók felkutatásával és közzé tételével mozgalmat hozott létre a facebook-on. 
Gadanecz Júlia, a József Attila Könyvtár helyismereti gyűjteményével, adatbázisával foglalkozó kollégája így írt Attiláról, és önkéntes, a város múltjának fennmaradásáért folytatott missziójáról: 
"Bali Attila az, akinek a város lakói, volt lakói szívesen küldik el családi képeiket, megbízva benne, hogy jól használja fel azokat. Attila és a Mi, retro kedvelő Dunaújvárosiak nevű facebook csoport oldalán reagál a lakosság a képekre, emlékeket osztanak meg, nosztalgiáznak, segítenek a képek beazonosításában. Látva ezeket ilyenkor érezhető, hogy Dunaújváros együtt van!"

Bali Attila archív fotó gyűjteménye több kiállítás anyagául is szolgált már: 2014. április 11-én például kiállítás nyílt az Intercisa Múzeumban Fejezetek Dunaújváros sportéletéből címmel. Ennek szerkesztésében, anyaggyűjésében sokat segített Farkas Lajosnak, a múzeum igazgatójának, aki kiemelte: "Attila egy segítőkész, kiváló közösségi ember."

Gadanecz Júlia úgy fogalmazott: "Attilát bármikor fel lehet hívni ha városi ügyről van szó, segít vagy próbál olyan embert keresni aki segíteni tud. Ha várossal kapcsolatos esemény pl. könyvbemutató, előadás van, ő rendszerint ott van."
Ápolja a kapcsolatot a dunaújvárosi, illetve Dunaújvárosból elszármazott sportolókkal, rendezvények szervezésében vesz részt – ilyen volt a gálameccs Dunaújvárosban. "20 éve, 1996. március 5-én nyerte meg a Dunaferr SE (Dunaújvárosi Kohász SE) fennállása első csapatbajnoki címét, ami egyben Dunaújváros első csapatsportágban szerzett aranya is volt. Telt ház előtt a Budapest Sportcsarnokban a Ferencvárosi TC elől hódították el a bajnoki címet Kercsó Árpád tanítványai, akik aztán meghatározó játékosai lettek a magyar jégkorongsportnak. Ennek tiszteletére gálamérkőzésre is sor került Dunaújvárosban, ahol ismét összemérte erejét a két gárda."

Nyári Magdolna a már említett retro csoport tagjaként elmondta: Attilát gyermekkora óta ismeri, figyelemmel kísérte életét. "Amit gyűjtőszenvedélyével tett és tesz is a városért és a lakóiért, az nagyszerű dolog, mert így a fiatalabb nemzedék sok dolgot megtudhat a város múltjáról, az idősebb nemzedék pedig jó szívvel emlékezhet vissza fiatalabb éveire."

Várnai Gyula

Várnai Gyula 1956-ban született Kazincbarcikán, 8 éves korában telepedett le szüleivel Dunaújvárosban, azóta is a város lakója. Ízig-vérig dunaújvárosi képzőművész; gyerekkora óta itt él közöttünk, naponta találkozhatunk vele az utcán, a focipályán, vagy éppen a kiállítóterekben. A festészet alapjait az Amatőr Műhelyben tanulta, mestere Birkás István festőművész volt.  Mint ahogyan Deák Nóra, a Kortárs Művészeti Intézet igazgatónője fogalmazott Várnai Gyula művészetében következetesen és szeretettel használja a város motívumkészletét – esetenként akár magyar szimbólummá is emelve azt, például karrierjének egyik meghatározó eseményén, a Velencei Biennálén.  Itt 2017-ben Békét a világnak! című alkotásával képviselte hazánkat . 

Bár számos sikert és elismerést tudhat magáénak ('89-ben Smohay-díjat kapott, '89-92 között Derkovits-ösztöndíjas volt, 2001-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki) Hétköznapi, a szó nemes értelmében: nem hangoztatja érdemeit, nem dicsekszik azzal, hogy hol, mikor állít ki; egyszerűen teszi a dolgát. Csak saját magának szeretne megfelelni, nem küzd elismerésekért, alázattal járja a maga útját: alkot és segít minden alkotni vágyót – mindenkit, aki Dunaújváros kulturális életét szolgálja.
Dunaújvárosban méltatlanul kevesen tudják róla, hogy Magyarország egyik legjelentősebb képzőművésze, akit a nemzetközi szcéna is számon tart, elismer. Nem kérkedik azzal, hogy hazánk egyik legjelentősebb, ma már a helyi értéktár részeként is nyilvántartott dunaújvárosi kortárs műgyűjtemény létrehozásának ötletadója és hosszú időn keresztül alakítója volt, mint ahogyan azzal sem, hogy jelenleg a Dunaferr Art Alapítvány és az ÚjPart Dunaújvárosi Képző- és Iparművészek Egyesületének elnökeként dolgozik Dunaújváros vizuális kultúrájáért.
Gyerekkorában a csillagászszakkör aktív résztvevője volt, akkoriban még azt hitte, hogy a világ csak fizikusként vagy matematikusként érthető meg igazán; ugyanakkor ma már így nyilatkozik: "... amint egy sejtben reprodukálódik az élet, úgy van benne minden gondolatunkban az ember minden tevékenysége. Fizikus, lakatos, szobrász, kőműves, nyomdász – mindenki lehet teremtő géniusz."  Gondolatmenete híven tükrözi egyéniségét, viszonyát az emberekhez – gazdag életműve, képzőművészi és kultúraszervezői munkássága kiemelkedő értéket képvisel Dunaújváros kulturális életében.

Dr. Petrányi Zsolt, a Műcsarnok volt főigazgatója, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének jelenlegi vezetője szerint Várnai Gyula "az egyik leginnovatívabb, legsokoldalúbb és kreatívabb művész. Őt nem tartóztathatja fel semmilyen eltérítő körülmény attól, hogy egy munkát létrehozzon, megoldásai ámulatba ejtik a nézőt és a szakembert egyaránt. Amit alkot: egyszerű, szellemes, elgondolkodtató és főként, folyamatosan reflektáló a múltra, a jelenre, a jövőre és arra a helyre, ahonnan Várnai származik, Dunaújvárosra. Műveiben sokszor hasznosítja a környezetében lévő régi tárgyakat és alakítja át azokat úgy, hogy filozofikus üzenetek hordozóivá váljanak. Bármit is hozott létre, munkáin mindig érezhető volt annak a városnak a szellemisége, aminek története talán a legegyedibb az országban. Nem véletlen, hogy kiérdemelt díjai és elismerései mellet ő képviselte hazánkat 2017-ben a Velencei Biennálé magyar pavilonjában, ahol egy olyan örök érvényű felszólítást fogalmazott meg, ami számára ebből a városból eredt, de az egész világot bejárja: Békét a világnak!"

Rohonczi István, a Széchenyi István Gimnázium művész-tanára, Várnai Gyula alkotótársa megkeresésünkre így felelt: "50 év barátságát hogyan lehetne ennyire kevés szövegbe sűríteni?!"  Majd azt mondta: "Talán a következő történet jelképes lehet: Készültünk a főiskolai felvételire, szó szerint rajzoltunk éjjel-nappal. Egybemosódtak a napok. Az Amatőr Műhely a mai Kortárs Művészeti Intézet, Uitz terem alatt a pincében működött. Szólt a zene, teát főztünk, és rajzoltunk, festettünk nagy igyekezettel, odaadással, izgalommal. Készültünk a megmérettetésre. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy odakint, odafent a zenét is túldübörögve óriási zápor érkezett, dörgött az ég. Felmentünk. Késő este volt. Mintha nem is dézsából öntötték volna, hanem vízesés alatt lett volna az egész város. Ámulattal néztük az utcai lámpák glóriáiban a szakadó esőt. Dörgött, villámlott, csattogott a sötét ég. A csatornák nem bírták elvezetni a hirtelen lezúduló vizet, folyammá változott a Vasmű út. Még esett az eső, mikor visszafordultunk, le a pincébe. Ott lebegtek a rajzaink a térdig érő vízben, szólt a magnóról a zene, mi meg nevettünk, hogy ennyi volt. Nagy megtiszteltetés ez az elismerés nem csak neked, hanem mesterünknek, Birkás István festőművésznek is, aki elindított bennünket ezen az úton." 

(Fotó: Végh Zoltán)