Bartók: a Város Évadától a reményteli folytatásig

A koronavírus az élet minden területére kihatott: nem volt kivétel (sőt!) a kulturális ágazat sem. A Bartók színház igazgatója, Őze Áron a Dunaújváros Televízió kamerája előtt értékelte a lassan mögöttünk maradó 2020-as évet.

"... elfogadjuk ezeket a döntéseket"

A színház igazgatója az interjúban úgy fogalmazott, "kalandosan" sikerült az idei évad:
– A Város Évadát Dunaújváros alapításának hetvenedik évfordulójához igazítottuk. Ez azonban nem úgy alakult, ahogy terveztük. Nap mint nap figyeljük az eseményeket, és napról napra ki vagyunk szolgáltatva azoknak; ahogyan a közönségünk is. Ez már a múlt hónap végén elindult, hiszen három hónapra a teljes munkát leállították. Az év második felében annyi könnyítést kaptunk, hogy a nyáron játszhattunk, így a nyáron sikerült bepótolnunk, megtartanunk a tavaszi bérlet előadásait, főként a Petőfi ligetben. Nagy sikerrel vittük színre a darabokat. Ezt követően belevágtunk a Város Évadába, természetesen a jól ismert korlátozásokkal: szájmaszk, kézfertőtlenítés, távolságtartás. Ám egy következő rendelkezés nyomán nem fogadhattunk tovább nézőket. A szabályozások életvédelmi oldalával maximálisan egyetértek. Természetesen a nyár folyamán örültünk neki, hogy fogadhatunk nézőket, de most elfogadjuk ezeket a döntéseket. 

"... az élő az igazi” 

Őze Áron kiemelte: bár a nézők nem láthatták az intézményben folyó munkát, ők dolgoztak tovább: 
– Kitaláltunk felvételről leadott előadást, streamelést, hogy kiszolgáljuk közönségünket, de élő publikum előtt az igazi. Tavasszal csupán felvételről tudtuk megoldani, heti két alkalommal, most pedig heti egy alkalommal stream formájában. Később felvételről tervezzük a Bartók Café műsorát. Ennek lényege, hogy kapcsolatban maradjunk nézőinkkel. Viszont megismételném: a közönség energiája, jelenléte, köhögése, tapsa, lélegzetvétele nélkül nincs színház. Arra rájöttünk már, hogy a színház azért egy ősi kultúra, ősi műfaj, hiszen emberekről szól, embereknek. Emberek nélkül nem lehet. Nem mondom, hogy nincs értelme, főleg egy ilyen különleges helyzetben, de nem azt tölti be, nem azt nyújtja. 
Őze Áron szerint a közönségnek is hiányzik a kapcsolat, az, hogy a mellette, előtte, mögötte ülőkkel együtt élje át azt, amit mi adunk. Egyelőre az évadunk első próba szakaszát megcsinálták, úgy, hogy közben folyamatosan vigyáztak magukra, egymásra a bent folyó munka során. Sajnos, így is előfordultak pozitív tesztek a tánctagozatnál, és prózai színésznél is. 

Folytatásra várva 

A Bartók igazgatója érdeklődésünkre kiemelte, "rajtra készen" állnak a produkcióik, egy-egy rövid elevenítő próba után bármikor bármelyik bevethető:
– Az előadásokat úgy előkészítettük, hogy készen álljanak a premierre. Ha úgy tetszik, "elcsomagoltuk" őket, hogy később elővehessük. Ilyen lesz például a Mario és a varázsló. Ezt januárban stream bemutató formájában visszük színpadra. Korábban a Világtalanokat is így láthatták a nézők. Két előadást teljesen át kellett tennünk a jövő évadra: mindkét esetben veszélyeztetett korú a rendező. Hiába próbálhatunk, személyes döntésem volt, hogy 65 év fölötti rendezőket nem rángatok be, nem teszek ki veszélynek azért, mert szerződése van. Ezeken kívül a tervezett munkarendben dolgozunk tovább. Bár január 11-én véget ér a korlátozások jelenlegi szakasza, azonban azt gondolom, egyik napról a másikra még nem áll majd vissza minden a korábbi kerékvágásba. Úgy gondolom, talán februárra készülhetünk majd, a megfelelő óvintézkedések mellett; akkor talán fogadhatunk közönséget – de az is előfordulhat, hogy csak márciusban. Ahogy mások, úgy mi is az állandó újratervezést éljük meg.

Cs. L.
(Portré: Végh Zoltán; archív felvételek: Bartók Kamaraszínház – Ónodi Zoltán képei)