Vigyázva, óvatosan, maszkban, minden ilyenkor bevett, ajándékosztó közösségi eseményt mellőzve, de ma is megérkezik a Mikulás.
Kedves olvasók, aranyos mindenki, nem kívánhatunk mást, mint hogy ha másképp nem is, de képen, messziről lássák meg gyermekeik, unokáik tekintetében, és így végül vegyék észre magukban is a csodavárás csodás óráit-perceit, a mezítlábas totyogást-suhanást az ablakok felé, ahová este a lábbelik helyeztettek nagy gonddal, hogy aztán kezdődjön a leskelődés, várakozás, egészen az álomba merülésig és a reggeli, ne is mondjam kelésnek, felpattanásig. A kipucolt cipőkben-csizmákban rejlő apró-nagyobb ajándékok, az elmajszolt édességek, a mogyoróhéj finom roppanása, a narancs illata évre év lenyűgöző üzenetét: itt a Mikulás!
Most persze másképp; óvatosan, vigyázva, kihagyva az ilyenkor szokásos közös ünneplést, összetartást, és mellőzve sajnos a boldog és boldogító ölelést.
De akkor is, csak azért is; megérkezett. A szívünkbe.

