"Érzékeny témáról egyeztetünk, vékony jégen" – a sajátos nevelési igényű gyerekek helyzetének javítását célzó együttműködésről szervezett kerekasztal-beszélgetést az önkormányzat a Városháza közgyűlési termében a napokban. Túlzás nélkül: nagyon komoly probléma, ergo nagyon komoly program jelenthet megoldást.
Országos viszonylatban is komoly problémakörről, a sajátos nevelési igényű (SNI-s) gyerekek helyzetéről kezdeményezett kerekasztal-beszélgetést az érintett szervezetekkel, intézményekkel Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester, valamint Molnár-Osztrocska Diána, az önkormányzat humán szolgáltatási osztályvezetője.
Többlépcsős folyamat
A tanácskozásnak a Városháza közgyűlési terme adott otthont kedden délelőtt, s mint azt köszöntőjében Barta Endre hangsúlyozta, minden érintett munkájára szükség lesz a jelenleginél hatékonyabb és eredményesebb együttműködés kialakításához:
– Érzékeny témáról egyeztetünk, vékony jégen járunk: komoly munka, többlépcsős folyamat vezethet oda, hogy összehangoljuk a külön-külön remek munkát végző intézmények, szervezetek tevékenységét annak érdekében, hogy az SNI-s gyerekek helyzetét javítsuk városunkban. A munkálatokba be szeretne kapcsolódni Kálló Gergely országgyűlési képviselő, valamint Raduka Zsuszanna ifjúsági tanácsnok is. Az együttműködésről tájékoztatni fogom Pintér Tamás polgármestert, és amennyiben közös dunaújvárosi álláspont születik a kérdésben, akkor kezdeményezni fogok egy egyeztetést a székesfehérvári Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálattal is. Az eredményes együttműködéshez viszont az kell, hogy nyíltan beszéljünk a gondokról.
Gondok, bajok özöne
Rengeteg alapproblémát felsorolt hozzászólásában Gyenes Józsefné, a Dunaújvárosi Óvoda vezetője. Mint kifejtette, miközben az érintett SNI-s (sajátos nevelési igényű) és a BTMN-es (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő) gyerekek száma folyamatosan és ijesztő mértékben nő, az óvodai szféra folyamatosan szakemberhiánnyal küzd:
– Sajnos ki kell mondanunk, hogy a szülők jogos elvárásainak a rendszer jelenleg nem tud megfelelni. Hiába van egy nagyon ütőképes, komoly szakmai háttérrel bíró csapatunk – gyógypedagógusokkal, pszichológussal, logopédusokkal és gyógytornásszal –, ha az érintett gyermekek létszáma követelte munka messze túlnő az energiáikon. Pedig ebben az érzékeny, az egész életére alapvetően kiható időszakban az lenne a legfontosabb, hogy a gyerekek érdekeit szolgáljuk. Nem egyszer előfordul, hogy a gyermek nem azt a besorolást kapja, ami megilletné – mert a szülő szégyelli gyermeke állapotát. Így a gyermek nem azt a fejlesztési lehetőséget kaphatja meg, ami a fejlődéséhez szükséges lenne. Minden vizsgáló szervnek a gyermek érdekét kell képviselni, és nem a szülőét; ezt a szülőknek el kell fogadni.
A gyerekek besorolásával kapcsolatos döntések anomáliáira hívta fel a figyelmet Varga Anna Éva, a Bölcsődék Igazgatóság Dunaújváros igazgatója, kiemelve, hogy a döntést hozó bizottság többször enged a szülők „nyomásának” – ez gyakran komoly konfliktusok eredője. A Hétszínvirág Bölcsődében integrált csoportot működtetnek – ugyanakkor egy alapproblémának számító helyzettel is szembesülve:
– Nagyon fontos, hogy az integrált csoportunk kisgyerekei napi szinten találkozzanak ép társaikkal, az ép gyerekek pedig találkozzanak SNI-s gyerekekkel – ez az elfogadás és a mintaadás terén egyaránt első számú szempont. Az ugyanakkor jelenleg megoldhatatlan gond, hogy az integrált csoport tagjai 6 éves korig maradhatnak az intézményben, utána azonban azonnal egy iskola "mélyvizébe" kerülnek.
Jogi eset is!
Szintén egy alapproblémát említett Fekete Éva, az Egészségmegőrzési Központ védőnője, kiemelve, hogy hiányzik a rendszerből az érintett szülők edukációja:
– A jelen helyzetben egy szülő dönthet úgy, hogy nem viszi el a gyermekét a segítő programokra. A megbélyegzés miatti félelem, esetenként a nemtörődömség miatt értékes időszak múlhat el fejlesztés nélkül!
A diagnosztika és a szolgáltatások adják azt a feladat-ellátási keretet, amely meghatározza a munkájukat, hangsúlyozta Kissné Korsós Ágnes, a Fejér Megyei pedagógiai Szakszolgálat Dunaújvárosi Tagintézményének vezetője, aki szintén kiemelt egy fontos – és jogalkotási szempontból is aggályos problémát:
– A jelenlegi helyzet nehézsége az, hogy egyre több különleges bánásmódot, támogatást, többletszolgáltatást igénylő kisgyermek kerül be a többségi intézményekbe az integrációs törekvéseknek megfelelően. A megsegítésükre hivatott jelenlegi rendszer azonban már lehetőségeinek határán tart minden erőfeszítése ellenére. Amennyiben a rászoruló gyermekek nem kapják meg a szükséges segítséget, illetve nem a megfelelő időben, úgy folyamatosan kudarcra vannak ítélve. Az intézmények együttműködése azért is fontos, mert így kaphatjuk meg a legtöbb és legpontosabb információkat a gyermek fejlesztési szükségletének meghatározásához. Az itt ülők körében köztudott, hogy sok esetben más, amit egy gyerek produkál egy vizsgálat során, és más, gyakran gyökeresen eltérő, amit egy csoportban tesz.
A szakszolgálat képviselője a gondok mellett a teendőkről is kifejtette az álláspontját: mint hangsúlyozta, az érintett szakemberek továbbképzése, fejlesztése mellett szemléletváltásra, az ellátási rendszer koordinált átalakítására lenne szükség.
Közös megoldásra törve
A közös megoldások, együttműködés fontosságát emelte ki hozzászólásában Kleinné Németh Judit, az Egészségmegőrzési Központ intézményvezetője is:
– Súlyos emberi sorsokról van szó, és bizony nehéz a szembesítés, nehéz az elfogadás, nehéz a segítő kapcsolat kialakítása; intézményünkben Kismama Klub is, Szülők Iskolája is működik, és sajnos mi is folyamatosan az érintett gyerekek, családok számának emelkedésével szembesülünk. De gyakran azzal is, hogy éppen az érintett családok körében nehéz az érzékenyítés, márpedig sokszor éppen a szülői szerepvállalás megléte vagy hiánya a kulcs.
Hasonló húrokat pengetett Mészárosné Libor Ágnes, az Útkeresés Segítő Szolgálat vezetője, aki szerint szintén fontos lenne a szülőkkel történő aktívabb együttműködések kimunkálása:
– Valóban sokszor szembesülünk azzal, hogy még egy felülvizsgálatra sem jut el egy-egy kisgyerek. A szakvélemények „lefordítása” olykor megoldhatatlan nehézséget jelent, és sajnos ki kell mondani, hogy van egy réteg, ahol az alapvető szövegértési problémák miatt szinte kilátástalanná válik a helyzet.
Barta Endre zárszavában megköszönte az intézményi képviselők együttműködését, és elmondta: folytatják az egyeztetéseket, és körülbelül egy hónap múlva már egy olyan tanácskozásra várják a résztvevőket, amely a továbblépés, a közös program kidolgozását célozza.
(Fotó: Végh Zoltán)
