A Jószolgálati Otthon Közalapítvány kuratóriumi elnöke 70 évesen távozott az élők sorából – pótolhatatlan űrt hagyva maga után a fogyatékkal élők helyi ellátása terén. Nekrológ.
Nics Éva igazi dunaújvárosiként a várossal együtt élte le életét. Móriczos volt, a gimnáziumban tanult, majd, mint mindig mondta, nem tudta eldönteni, hogy állattenyésztést vagy gyógypedagógiát tanuljon.
Útkereső esztendők után
Elsőként az Élelmiszeripari Főiskola Állattenyésztési Karán kezdett tanulni, 1978-ban végzett. Munkahelye az Agárdi Állami Gazdaság,a Dunaker Vállalat, az Adonyi MGTSz, majd a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát volt. 1993-ban kopogtatott be a Jószolgálati Otthon ajtaján, és élete új pályára állt: az intézmény gazdasági vezetője lett.
Ebben az évben szerzett OBS menedzserit diplomát az Euro Contact Nyitott Vállalkozóképzőn – és felelős vezetőként természetes volt számára a továbbtanulás; 1996-ban elvégezte a BKE agrárközgazdász szakosító kurzusát is.
Mindenki Éva nénije
A még önálló költségvetésű önkormányzati intézmény pénzügyi és számviteli munkáját szervezte, irányította; működött a fogyatékosok napközi-, ápoló- és átmeneti otthona, ezen belül is 35 fő megváltozott munkaképességű ember foglalkoztatása a szociális foglalkoztatóban. Az 1999 szeptemberében átadott gondozóház létrejöttével a 21 milliós költségvetés 135 millióra emelkedett – közel 32 milliót sikerült pályázatokon nyerni a Jószolgálati Otthon számára.
Az önkormányzat a szociális szféra átvilágítása kapcsán 2003-ban átalakította az önkormányzati intézményt közalapítvánnyá – és kuratóriumi elnökké nevezte ki Évát. Az elmúlt évek fáradhatatlan, áldozatos munkája nyomán férőhely bővítést, mindkét ház teljes korszerűsítését, új szolgáltatás bevezetését, sok-sok pályázati forrás megnyerését eredményezték. Közel 100 millió forintos beruházás bonyolítását végezte.
Ahol az álmok valóra válnak
A mai napig ellátta az elnöki feladatot, a mintegy 300 millió forintos "nagyvállalat" működésének igazgatását, képviseletét. Mindig azt mondta, hogy itt találta meg azt, amit keresett, kicsit a számok rabjaként, de érző szívvel, minden figyelmét az ellátottakra, az ellátásra fókuszálva. Az intézmény 25 éves jubileumi évkönyvében így foglalja össze hivatását: "Találtam egy csodálatos, őszinte világot, ahol a 'gyerekek', ha rád mosolyognak, nem szúrnak közben hátba. Találtam egy elhivatott, összetartó csapatot, akik egy irányba húzzák-tolják a szekeret. Ahol az álmok segítségükkel valóra válhatnak."
Gyakran emlegette, hogy a politika üldözi, gyermekként kellett megtapasztalni édesapja (Nics János országgyűlési képviselő) munkáján keresztül, hogy fel kell készülni mindig a változásokra – és reméli, hogy gyermekei, Kata és Tamás, és unokái nyugodtabb életet élhetnek.
Fájó szívvel búcsúzunk el tőle!
A Jószolgálati Otthon Közalapítvány közössége
