Lett kapusedzővel és egy fiatal magyar kapussal erősítették meg szakmai stábjukat és játékoskeretüket a Dunaújvárosi Acélbikák jégkorongozói.
Mint arról a Dunaújvárosi Acélbikák jégkorong csapatának honlapja beszámolt, Reinis Repps Lettországból érkezik a Dunaújvárosi Acélbikák csapatához, feladata a kapusok fejlesztése lesz. A stáb új tagja az elmúlt hét évben a HC Lieapaja csapatánál dolgozott, az együttes a lett első osztályban szerepel és a 2015/5016-os szezonban megnyerte a bajnokságot, illetve két szezonban is a második helyen zártak. Ollári-Vadon Zsombor utánpótlás évei nagy részét Svédországban töltötte, a tavalyi szezonban pedig Norvégiában játszott, innen tér haza Magyarországra.
Reinis Repps: - Hét éven keresztül a szülővárorom, HC Liepaja csapatánál dolgoztam. Ez alatt a hét év alatt a csapat egyszer bajnok lett az első osztályban. A feladatom a kapusok edzése, fejlesztése volt kilenc évesektől, egészen a felnőttekig. Hét év hosszú idő, én szeretnék edzőként fejlődni, ez lenne a következő lépés a karrierem során. Szóval én nyitott voltam a külföldi lehetőségekre, és az ügynököm mondta, hogy lenne egy lehetőség kapusedzőként a Dunaújvárosi Acélbikák csapatánál.
Tudom, hogy a jégkorong nem olyan népszerű Magyarországon, mint a foci, de azzal is tisztában vagyok, hogy folyamatosan fejlődik és nagyon szeretnénk segíteni a magyar kapusoknak, hogy napról-napra jobbak lehessenek. Felhívtam a barátomat Janis Kalninst, aki itt játszott Dunaújvárosban és minden felmerülő kérdést feltettem neki, Ő azt mondta, hogy minden rendben van és nagyon jól a szervezettség, tehát mondtam az ügynökömnek, hogy készen állok, hogy a Dunaújvárosi Acélbikák kapusedzője legyek. Sajnos a klub kapusaival még nem találkoztam de alig várom, hogy elkezdhessük a közös munkát!
Ollári-Vadon Zsombor: - A MAC-ban kezdtem hokizni hét évesen és tizenegy évesen költöztünk ki a családdal Svédországba. Sikerült hamar beilleszkedni és felvenni a tempót. Eltöltöttem egy évet Finnországban is, de 16 éves voltam és teljesen egyedül azért nem volt egyszerű, ráadásul a finnek nem annyira "barátságosak", mint a svédek, így visszajöttem Svédországba egy rövid fehérvári kiterő után, ami nem úgy alakult, ahogyan vártam. A finnországi kapcsolataim révén jött a norvégiai lehetőség, ahol egy kiváló finn-kanadai szakember, Sam Liebkind akadémiájára kerültem, viszont a szezon hamar félbeszakadt a vírushelyzet miatt, így meccsem nem is volt, viszont legalább minőségi edzéseken tudtam részt venni a szezon alatt.
A norvég akadémia elköltözött Ausztriába és számoltak velem, mint elsőszámú kapus, de oda nem akartam költözni. Svédországba szerettem volna visszajönni de annyira kevés volt itt a mozgás és a vírus helyzetmiatt próbajátékok sem voltak, hogy másban kellett gondolkodni. Így jött az ötlet, hogy megpróbálok csapatot keresni Magyarországon. Nem volt egyszerű, mert kapus poszton eléggé telített volt a piac, de amikor Azari Zsoltot megkerestem nagyon megörült, hiszen egy teljesen új és fiatal csapat építésébe kezdett, amibe én tökéletesen beleillettem. Az életkorom miatt a junior csapatban is fogok tudni játszani és remélhetőleg minél több Erste Liga meccsen is. Ez azért fontos, mert nem titkolt célom, hogy úgy, mint az ezt megelőző jó néhány utánpótlás korosztályban, így a közelgő Divízio 1/A-s junior VB-n én lehessek a magyar válogatott egyik kapusa.
