Úgy alakult a Zélet, hogy a szerdai kihagyást tegnap két leszaladással pótoltam: elsőre szigorú munkaügy, a második végére kibontottam a hajam, érti, aki érti. Ja igen, láttak, láttatok már dínót metálfesztiválon? Itt az alkalom!
Szép lassan félidejéig pöfögött a fesztivál gépezete, és máris bátran megállapíthatjuk: ha a népsűrűséget illetően nem is, de hangulatában minden fronton és ponton a lexebb rockmaratonos tradíciókat idézi.
Polgármesteri és képviselői vizit a hőségben
A fesztivál nyugalmi állapotában, a rendkívüli közgyűlést követően – ráadásul pokoli hőségben – látogatta meg a Metal Factory helyszínét Pintér Tamás polgármester és Kálló Gergely országgyűlési képviselő a Szalki-szigeten csütörtökön délelőtt. Mint a bejáratnál elárulták, a feszített program miatt csak most tudtak időt szakítani a vizitre. A város első embere rendszeres fesztiválvendég volt a Rockmaratonon – és feltett szándéka, hogy a hét végi kínálatba idén is belekóstol –, Kálló Gergely először járt a Szalki-szigeti metálbázison.
A vendégeket házigazdaként Varga-Csajkás Zoltán főszervező vezette körbe a helyszíneken, aki a polgármesterrel egyeztetve elmondta: kedden több bejelentés is érkezett a hangerővel kapcsolatban, de szerdára már normalizálódott a helyzet. A látogatók számát illetően a főszervező elárulta: a fesztivál a látogatottság terén jelenleg a "normál" harmada és negyede közötti mutatót produkál, és bár a hét vége erősnek ígérkezik, számításaik szerint így sem éri el a legutóbbi, 2019-es Rockmaraton felét. Ezzel együtt bizakodnak, a hangulat kitűnő – nulláról indultak, de már az is eredmény, hogy sikerült életet varázsolni a Szalki-szigetre.
Csodás csütörtök
Egy hosszú és idegbajos hét után szó szerint felüdülés a csütörtök délutáni program: egyik meghatározó helyszínemen, a fröccspontnál ezúttal egy szakállas csákeszt beszélünk rá, ugyan, hadd locsolja már le szódával a pultos kiskisasszony, és ezúttal az Acélönőművet szemeljük ki a színpadi események részletesebb nyomkövetésére – ahol előbb a Lochness, majd a The Scarlet zenekarral alapozunk az ír-skót beütésű estére. Így adódik alkalom találkozni a Metal Factory (tudtommal) egyetlen dinoszaurusz vendégével is!
Persze a csámborgás is elmaradhatatlan, itt egy vízipipás páros ereget hatalmas füstöket, amott régi barátok pózolnak, megint hatalmas siker a tűzoltók locsolóautós menete – felüdülés felsőfokon. A Jolly Jackers bulijára érünk vissza, nagy pörgés és nagy húzás, kedvemre való, rengetegen, de tényleg nagyon sokan táncolnak egész nap amúgy, a végére én is csak kibontom a hajam a csodás csütörtök estében. A Paddy And The Rats koncertjét már nem merem megvárni, de a tegnapi mutatvány után nem kérdés: remek lesz a fesztiválfinálé ma és holnap a Szalki-szigeten!
Vidám, táncos és üvöltözős kavalkád kerekedik, ki ne hagyja/hagyd – kedvcsináló helyett mutatom a csütörtöki képtárat!
(Fotó: Szalmakalap KommanDO – Végh Zoltán képei)
Egy hosszú és idegbajos hét után szó szerint felüdülés a csütörtök délutáni program: egyik meghatározó helyszínemen, a fröccspontnál ezúttal egy szakállas csákeszt beszélünk rá, ugyan, hadd locsolja már le szódával a pultos kiskisasszony, és ezúttal az Acélönőművet szemeljük ki a színpadi események részletesebb nyomkövetésére – ahol előbb a Lochness, majd a The Scarlet zenekarral alapozunk az ír-skót beütésű estére. Így adódik alkalom találkozni a Metal Factory (tudtommal) egyetlen dinoszaurusz vendégével is!
És persze most is, ma is: mindenki üvölt és táncol!
(Fotó: Szalmakalap KommanDO – Végh Zoltán képei)
