Újabb remek riporttal örvendeztette meg a városépítés kezdetei iránt érdeklődőket a DunaújvárosMesélPontHu blog. A Vasváros a Duna partján című összegzés a Vasmű "hőskorába" enged bepillantást – a sorozat szokásához híven szemelvényekkel csinálok kedvet, de az egész írást jó szívvel ajánlom!
"Négyszáz füstje lehetett – így mondta az öreg folyó ősz hajósa, amikor Dunapentele helyéről, nagyságáról érdeklődtem. Mást nem is kérdezhettem tőle. Kikötött gőzöse a Vasváros alatt. A többit, ami a múltat jelzi, már a munkások mondták el, akik Dunavecséről, Soltról, Apostagról és más partmenti községeinkből járnak dolgozni a Dunai Vasműbe. Por és sártenger, szántóföld és kukoricatábla. Ez volt Dunapentele. Adatait már elmosta az idő, pedig az ötvenes években még létezett. Ma kohászati bázis áll a helyén, s a sártenger egyre inkább visszahúzódik." (...)
Szépség és erő
"A munka lüktető üteme tölti be az egész vidéket. Szépség és erő, vas és acél. Ez jellemzi ma Dunaújvárost, hiszen szülője a Dunai Vasmű, hazánk egyik legnagyobb vállalata. Itt tettünk látogatást, amit a Vasváros bemutatása mellett, indokolt az is, hogy Bács-Kiskun megyéből több mint ezer ember dolgozik a kombinát tíz gyáregységében."
"Borovszky Ambrussal, a vasmű igazgatójával már nem sikerült beszélnünk, őt előléptették. Miniszterhelyettes lett a KGM-ben." (...)
"... az egyes gyáregységekben folyó szép de veszélyes munka minden figyelmét leköti a munkásoknak. A nagykohókban millió csillgaszóróval díszítve lávaként ömlik az olvadt vasérc. A Martinban fehéren izzó folyamból lesz az acélöntecs. A meleghengerműben több mint ezer Celsius gördül tova a csigasoron. A kokszolóműben pedig a gázát vesztett szénparázs veszélye leselkedik a figyelmetlen dolgozóra." (...)
A vasláva útja
"A nagykohó közölte: tíz perc múlva csapolnak. Ezt látnunk kell. Jól jön ilyenkor a Warszawa, hiszen a kombinát maga egy városrész. Ráadásul sorompót is kapunk. Alig marad egy-két perc a tájékozódásra. Mire a több emeletet megmásszuk, már tompa robbanásokkal töri az oxigénágyú a kiömlőnyílás helyét. Sajnos, a legszebb felvételt elszalasztjuk. Szikraesőben, tíz méteres lángot lövellve indul a vasfolyam. Fenséges előjáték. Egyszer, talán még alkalmunk lesz lencsére kapni. De a salak már barlangként takarja a vasláva útját. Csak a nyílásnál sziporkázik a szikraeső." (...)
"A kokszolómű amolyan rejtett látványosság. Kamrái, akár kaptár a mézet, rejtik magukban a szenet. Közel ezer tonnát gázosítanak egyszerre. Öt percenként tíz tonna izzó koksz zúdul belőlük a speciális hűtővagonba, s egy másik meglepő szám: a tervek szerint a Dunai Vasmű 1962-ben már 70 millió köbméter gázt ad távvezetéken a fővárosnak. Idegenvezetőnk, úgy látszik, az üzemi séta végére adagolta a nagyobb meglepetéseket."
A teljes összegzés a várostörténeti blogon olvasható az alábbi címen!
Vasváros a Duna partján (katt) >>
(Fotó: DunaújvárosMesélPontHu)
