Parázs-Varázs, esti menü: az élet íze (galériával)

Öcaline - 2021. augusztus 21. 10:03

Az élet íze közmondásosan édes, drága böngészők és aranyos mindenki, de még mellette – éreztük – fűszeres, olykor csípős, néha fanyar, máskor tüzesen perzsel, de mindenképpen: finom. Parázs-Varázs, második rész, újabb gazdag képanyaggal körítve.

Ott hagytam abba tegnap délután a DO ünnepi beszámolóját, hogy megyek vissza a Szalki-szigetre, sütni, főzni, vidámkodni. Hát, mondjuk így, bejött.

Nincs följebb

A Parázs-Varázs grillpartijáról eddig 267 ezer 563 alkalommal írtam le, hogy pompás program – a tegnap-délutáni esti kínálat újra fényesen igazolta a tézist. Haveri csapatok, remek bandák, szülinapozó társaságok (egészen közeli körből is!) vidám, oldott és rendre mosolygós gyülekezete, ráadásként eszméletlen ízélményekkel. Persze elcsípem a BeatKOHO zenekar bemutatóját, nagyon rendben volt, nekem zenei vonalon bőven a nap csúcsa – de azért a nap nálam a füstös ízélményekről szólt, úgyhogy irány a parázsos placc, ahonnan ezen az estén mifelénk nem volt, nem is lehetett följebb.

Most gyorsan lerendezem a saját csapatot, a DSTV/DO alakulata nem kapkodta el a csirkepaprikást, Szeki séf öt után még szerzett egy gázpalackot, a cucc elkért még némi intenzív fűszeresést, de összességében – éhesek voltunk, ez is igaz – bőven megütötte a fogyaszthatóság mértékét, az otthon elkészített nokedli meg minden kényes ízlést kielégített. A tűzijáték alatt zártam el a gázt, a kaja csak ez, pontosabban egy kínzó probléma gyors és eredményes megoldása után következett. Ide kapcsolódik a felhívás: köszönet a két sorral arrébb bográcsozó csapatnak a merőkanálért, írjatok egy privátot, viszem! A köszönet mellé eszperente nyelven születő közcím legyen a jutalmatok!

Remek eledelek terepe

Szóval, ha nem mondtam volna, a Parázs Varázs a kajáról mesél, meg persze a kajához, nota bene a finom kajához fűződő egyáltalán nem titkolt viszonyunkról. Arról, hogy sütni jó, enni jó, kínálni jó, barátkozni jó – elég volt néhány körséta, hogy újra, immár 267 ezer 565-ödjére is megállapítsam.

Arra például, hogy az RF Angels és a Kanok csapata a profi szettel mit varázsolt, nincsenek is szavaim, legyen elég annyi, hogy az egész este legfájóbb momentuma az volt, miszerint lemaradtam a Bíró Ferencz Harold remekelte füstön sült oldalasról – egy hambi-fantáziával és egy mézes-chilis csirkeszárnnyal kárpótoltak, nagy köszönet érte! Papné Andrea és együttesen szintén a sültek terén jeleskedett, Konics Ferencék a sült kolbászok frontján hasított nagyot, míg a fehérvári "Gyulák" alakulata remek mix révén próbálta ellensúlyozni a szomorú tényt, hogy a csapatban egyetlen Gyula sem találtatott.
Lehetne vég nélkül sorolni a példákat a pompás brigádokról – eddig még nem láttam a sütögetés placcán táncoló párokat, most igen –, de ez a mese inkább arról szól, hogy át kell élni.

Az élet tehát: finom. Aki nem hiszi, nézze meg újabb gazdag galériánkat!

(Fotó: Végh Zoltán)